Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
512 Fedinec Csilla a) honvédelem, b) külügy, c) pénzügyminiszter és d) a m. kir. miniszterelnök úr jogkörébe vágnak. Л kormányzótanács a maga határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Fontosabb vagy az elnök (ruszin fökormánybiztos vagy helyettese) által ilyenekül deklarált ügyekben azonban kétharmad szótöbbséggel igényelhető. (Ily elnöki megállapítás ellen a kormányzótanácsot egyszeri panaszjog illeti meg az illetékes miniszter, illetve a miniszterelnök úrhoz.) Л kormányzótanács hivatali tagjainak száma elnök által nem szaporítható, jogában áll azonban az RKT elnökének, bármely hivatali képviselőnek a tanácskozásban való részvétele ellen - amennyiben azt személyében elfogultnak tartja az illetékes miniszternél előterjesztést tenni, illetve jogában áll ezen szakminisztereknek ily előterjesztésére, vagy saját elhatározásukból c nélkül is, a maguk képviseletével, illetve a szakreferáda ellátásával indokolt esetekben mást bízni meg. Ez lenne szerintem az „önkormányzatnak” azon bölcs mértéke és korlátja, mely mellett a ruszin nép a maga életét békésen és hasznosan berendezheti és amely keretet benső tartalommal kitölteni képezheti a ruszin népnek az RKT-ban egyesült vezérei legszebb és leghálásabb feladatát. Miként valósulna meg ez alapon a területi autonómia a mai RuszinfÖldön? Természetesen - és ez az, ami megnyugtatókig kell hasson a túlzó autonóm isták felé is! - csakis a saját nemzetiségű vezetők közbejöttével és azok irányítása mellett! És szerintem ez a fontos, nem pedig az, hogy névleg „nemzetiségi” autonómiát kapna a ruszin, de az ide vonatkozó rendelkezéseket esetleg kisemmizné a meg nem felelő vagy rosszhiszemű végrehajtás. Mert hiszen köztudomású, hogy soha sem a törvény rossz, hanem annak végrehajtása ronthatja le vagy javíthatja helyre a törvény jó vagy hibás elgondolásait. Az általam elképzelt autonómia egész rendszere mellett pedig a tényleges önkormányzatnak egy elsőrendűen működő közigazgatás által való intézményes biztosítása a cél! Az RKT nyolc főosztályának élén mind kipróbált és a maguk reszortja, de egyben a ruszin nép iránt is meleg szcrctctct tanúsító elsőrendű szakemberek álljanak, akik a maguk felelősségteljes polcán a m. kir. kormány legteljesebb bizalmát bírják. Mindegyik főosztály a maga minisztériumának „kircndcltségc”-ként működne, az illető minisztérium átruházott, teljes hatás- és jogkörében. így pl. a mezőrendőri törvénynek végrehajtója és egyben ezen ügyek harmadfokú hatósága a Ruszinföldön a m. kir. földművelésügyi minisztériumnak az RKT-ba delegált földművelésügyi szakosztálya, illetve ennek főnöke lenne. Csak természetes, hogy az összes ily kirendeltségek közül a legfontosabb szerepkör a földművelésügyi minisztériuméra vár, amelynek képviselője egyben az alája rendelt külön „ruszinföldi fürdő-, nyaraltatási és turisztikai miniszteri megbízott” útján a Kárpátalján most rendkívül nagy jövőjű és egészen kivételes fontosságú fürdő- és turisztikai ügyeket is intézné. Egyébként ezen kirendeltség ügyére fejtegetéseim más helyén még visszatérek. Szeretném, ha az RKT tényleges működésének felvázolása előtt olvasóm már magának ezen testületnek tervezett összeállításából meggyőződést szerezne arról.
