Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 403 luxusautót is bocsátottak rendelkezésére, amellyel bejárhatja az egész országot, esetleg vadászterületeit, hogy a sűrűn panaszkodó nép panaszait meghallgathassa, hogy azután az igy felvett panaszokat - tetszése szerint - a papírkosárba dobja, vagy clirattározza, ahogy neki jól esik. Ebben a tekintetben a kormányzat rendkívül liberális volt: gondoskodott az öreg uraknak munkakörről, de hatáskörről nem. Most is ezt teszi. Ezért lett újból aktuális a generális statútum, a Hodža-féle ígéretek és a kormányzói tanácsról szóló javaslat kapcsán. Itt úgy látszik a miniszterelnök úr újból meg akarja „borotválni” a már egyszer úgyis mcgborotvált generális statútumot. Mi tudtuk ezt a miniszterelnök úrról, mert mi már jól ismerjük úgy, ahogy azt az angol közmondás megállapítja, hogy a kecskét és a minisztert csak a vásár után lehet megismerni. Mi, kárpátaljai magyarok, már vásár után vagyunk, mert az Ungvárott Hodža, akkori kultuszminiszternél annak idején tisztelgett és Arky Ákos által vezetett dcputációnak azt mondotta a miniszter úr, hogy akkor jöjjenek majd, ha a magyar kultúra lesüllyedt oda, ahol a ruszin van. „Akkor majd beszélhetünk”, mondotta a miniszter úr. Ha egy kultuszminiszternek a kultúra lesüllyesztése van a tarsolyában, akkor azzal minden időre klaszszifikálta magát. Hiába tesz nyilatkozatokat Komáromban a miniszterelnök úr, nekünk tettek kellenek, ígéretekkel nem hagyjuk magunkat félrevezetni. Hodža miniszterelnök úr januári rádióbeszédében a következő kijelentést tette: „Kárpátalja autonómiáját meg fogjuk valósítani. Ha van kormányzó, úgy hatáskört is adunk neki”. (Sen. ľiissv: Lígy lesz az must, mini a filmmel! Eddig volt csendes, most meg hangos film lesz! Prágából fogják, vetíteni, Kárpátaljám fog szólni!) Prága lesz a vetítőgép és mi vagyunk Ruszinszkón a bábuk! Nézzük csak közelebbről ezt a törvényt. Van hát kormányzónk, akinek joga bifurkál az alkormányzóéval. A kettő között csak annyi a különbség, hogy a kormányzónak papíron, az álkormányzónak az életben, a gyakorlatban lesz joga. Ha esetleg hatásköri viszályok törnének ki, amire c bifurkáció folytán gyakran kerülhet sor, a belügyminiszter dönt. Kinek a javára? „Dús is c frug?” kérdezik Kárpátalján a helyben szokásos zsargonban. Lehet erről az egész játékról komolyan beszélni? Nichts und wieder nichts, amit a kormányzói jogkörről elmondhatunk. No, és a kormányzótanács? Ott sincs nagy különbség. Csak annyi, hogy a szojmnak egész Kárpátalját kötelező törvényeket volna joga adni. A kormányzótanács adhat tanácsot, de nem adhat kalácsot. Nekünk nem tanács, hanem kalács kell, nem olyan tanács, amelyet senki sem köteles meghallgatni, vagy követni. Milyen jelentősége leltet egy olyan kormányzótanácsnak, amit nem választanak, hanem kineveznek? A szojnt tagjait választani kellene, a kormányzótanács tagjai majdnem kizárólag „kincvczcttck”. Mikulíéck szenátor úr elégedetlen a podkarpatská rusi autonómiával és elégedetlen főképp azzal, hogy a kormányzótanács tagjai kincvczcttckböl fog állani. Hát hogy ne volnánk elégedetlenek mi, akiknek bőrére megy a dolog. Mikulíéck szenátor úr maga mondotta, hogy 9 tag kivételével a 24 tagú kormányzótanács mind kinevezett tagokból fog állni. Én egy kicsit lojálisabb vagyok és a következőket állapítom meg: A kormányzótanácsban az Országos képviselőtestület ad 9 tagot, de annak cgyharmada kincvczcttckböl áll, tehát 3 tag már kinevezett. A választmány ad 6 tagot, amiből 2 a kinevezett, lesz továbbá 9 kinevezett tag, tehát a 24 tagból 14 kinevezett lesz. A 15. a kormányzó, aki nem egyéb, mint a kormány kinevezett hivatalnoka. De a gyakorlatban csak másodrendű hivatalnoka a kormány-
