Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

397

hajlandó a mi túlságosan nagy boráldásunkból egy bizonyos mennyiséget elszállítani.”

Az igaz, hogy a Magyar Újságban megjelent egy erre vonatkozó cáfolat, mi azonban a cáfolat ellenére is a leghatározottabban fenntartjuk amaz állatásunkat, hogy Romániából nap-nap mellett érkeznek borszállítmányok, mert éppen ott futnak keresztül, ahol a legnagyobb szőlőterületek vannak. Megfigyeltük, hogy Halmin, Királyházán keresztül jönnek. Átfutnak Szőlősön, Beregszászon, Benőn, Muzsalyon, Mezőkaszonyon, amely öt helyen csaknem 100 ezer hl bor hever eladatlanul, ha hozzávesszük még Szerednyét, Ungvári, Munkácsot, akkor minden kétséget kizáróan megállapítható Kárpátalján a 100 ezer hektoliter bor, amely eladatlan. Maga Zadina miniszter úr is kijelentette, hogy nem volna szükség borbehozatalra, de azért mégis kiküldte Halas urat, hogy vásároljon 50 ezer hektoliter azaz 500 vagon bort Romániában, éppen annak adván ezt a kínos szerepet, akinek elsősorban volna kötelessége az, hogy gondoskodjék arról, a kormány figyelmét hathatósan felhívja azokra a körülményekre, amelyek pusztulással fenyegetik Podk. Rus bortermelését és borértékesítését. Ezek a következők:

1. Szőlőfelújítás.

2. A szőlő alaposabb megművelésére, vincellér iskola létesítése.

3. A fogyasztási adó leszállítása, amely pld. Romániában 16 fillér, itt 1 Ke 60 f, illetve 1,80 Ke a városi fogyasztási adóval együtt.

Miniszter úr régen ígérte a bortörvény megalkotását, amely alkotás azonban hosszú idő óta vajúdik s amely megtudna bennünket védelmezni

4. a borhamisítástól, attól, hogy

5. új telepítéséket létesítsenek, amelyek a meglevőknek a fönnmaradását veszélyeztetik, s amely elrendelné, hogy

6. a direkt termők záros határidőn belül átoltandók és

7. nagy mennyiségű bort tudna alkohol előállítás céljaira kötclczőlcg átadni a csehszlovákiai szcszközpontnak. Ez történt ugyanis Romániában, ahol 500 vagon bor átvételére kötelezték a szeszközpontot. A törvény a legsúlyosabb büntetéssel, koncesszió megvonással, fenyegeti a szesz és ecet gyárakat, ha nem bort dolgoznak föl. Ezen kívül elősegíti a minőség megjavítását.

8. Összhangot teremtene a borok termelői ára, nagybani eladási ára és fogyasztási ára között. Mert lehetetlen ugyanis, hogy 1,80, legfeljebb 2 korona must áron megvett borok fogyasztónál már 14-16, sőt 20 koronába kerülne. A bor közfogyasztási és nem luxuscikk. S azért, mint közfogyasztási cikknek a megdrágítása üldözendő volna. Intézményesen biztosítanák

9. a bortermelő szövetkezetek kiépítését, mert egyedül ezek tudják csak megakadályozni a kistermelők kiuzsorázását. Főleg olyan kistermelőkét, akiknek sem pincéjük, sem présük nincs, s kénytelenek borszőlőjüket mindenáron értékesíteni. A kereskedelem ezt az olcsó szőlőt, amelyért 80 fillért fizetett kilónként, tömegesen vásárolja az utóbbi időben s ezzel az olcsó borral töri le az árakat. Szigorú rendszabályokat hozna

10. a gyümölcsbor készítését illetően, megrendszabályozná

11. a Brandy név alatt forgalomba hozott szeszesitalok készítését, amelyekkel az utóbbi időben nagy visszaélések történnek. Ennek a készítését szigorúan ellenőrizni kellene. Elrendelné Podk. Rus területén

12. a borpincék kiépülését, s a meglevő beregszászi kibővítését, mert a már csaknem teljesen eladósodott és filléres gondokkal küszködő szölőbirtokosság hor-