Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 325 83 Ungvár, 1933. augusztus 18. Felhívás a magyar kultúra barátaihoz a Podkarpatszka Ruszi Magyar Színházi Szövetkezet megalakítása érdekében. A Szinpártoló Egyesület kezdeményezésére, a tartományi kormányzat, a közönség és a sajtó egyhangú támogatása mellett olyan megoldást találtunk a krónikus válsággal küzdő kárpátaljai magyar színészet megmentésére, amely a kisebbségi magyarság kulturális élni akarásának egykoron történelmi dokumentuma lesz: megalakítottuk a Podkarpatszka Ruszi Magyar Színházi Szövetkezetét! Gondolkodhatik színházról és színészetről bárki tetszése, egyéni hajlandósága szerint, senki sem tagadhatja azonban, hogy a magyar zene és tánc, a magyar dal, a magyar színi kultúra népi életünknek fontos élettünetei. Ahol ezek az élcttünctck nincsenek meg, ott a népi szervezet beteg. Az is kétségtelen, hogy színészetünk hatalmasan és propagandisztikusan dokumentálja azt a tényt, hogy a kisebbségi magyarság Podkarpatszka Ruszban egy állandó színházra igénycskcdik. Kétségtelen, hogy a komoly programú színjátszás életben maradása a kisebbségi magyarság eminens érdeke. E kulturális értékek megmentésére más kivezető utat nem láttunk, mint a Színházi Szövetkezet megalakítását. A magyar közönség becsületes üzletévé kell tenni a magyar színházat, amely Így nem csak anyagilag kap megbízható, szilárd alapot, hanem a színház kulturális értékét is oly magas színvonalra emeljük, amelyen eddig még soha nem volt. Kétezer darab 50 koronás részjeggyel valóban a magunkévá tudjuk tenni a magyar színházat, amelynek gazdasági vezetése azután teljesen a mi kezünkbe kerül. A művészeti vezetést pedig oly emberekre bíztuk - Faragó Ödönre, a szlovcnszkói színházak volt igazgatójára, mint művészeti igazgatóra és Scrcghy Andor kitűnő színművészre, a budapesti Stcinhardt Színház volt főrendezőjére, mint helyettes igazgatóra -, akik mentesülve az anyagi gondoktól, valóban művészit tudnak majd alkotni. Bármilyen szegények vagyunk, fogadjuk szívesen, akik a magyar kultúra nevében jönnek önzetlenül és arra kérnek, hogy jegyezzünk magyar színházi szövetkezeti üzletrészt. Bizalommal fordulunk a falu és a város képviselőtestületeihez, a magyar munkáshoz, földműveshez, iparoshoz, kereskedőhöz, gyároshoz, az összes társadalmi osztályokhoz, fclckczctckhcz, a papsághoz és tanítósághoz, a hivatalnoki és lateincr osztályhoz, kulturális intézményeinkhez, gazdasági egyesületeinkhez, sportcgycsületeinkhcz, a magyar kultúra minden barátjához, ha nem is c nemzetnek gyermeke, de valamikor is mcgihlcltc c tcstvértclcn nép költészetének ereje, szépsége: segítsen felépíteni a magyar színházat. Színi irodalmunk, zenénk, előadó művészetünk, a magyar dal, a magyar tánc az emberiség kultúrájának gyönyörű és nagy díszkertjében is pompázó, szép virágok, s ez az édeni kert színben, pompában veszítene, ha benne a magyar tulipánok clhcrvadnának. Podkarpatszka Ruszi Magyar Színházi Szövetkezet Ungvár Kárpáti Magyar Hírlap (Ungvár) 1933. augusztus 18.
