Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

295

be jutott népünktől tartozásaink gyors visszafizetését, törlesztését erőszakolják és ezzel a nyomorúságot irtózatosan fokozzák és végül az újabb hitelek teljes beszüntetésével a nyomorba jutott kisipari és mezőgazdasági üzemeinknek a teljes pusztulástól való megmentését is lehetetlenné teszik. Mindez a prágai kormányzat irányítása mellett történik olyan időben, amikor gazdáinknak a katasztrofális év után nem volt mit cladniok és annak sem volt ára, amit fundus instruktusokból eladni kényszerültek és amit az adó és munkásbiztosító végrehajtók még meghagytak.

Ily körülmények között és az új hitelek teljes beszüntetése után miből vegyen az iparos, a gazda a maga és családja részére clcségct, miből vegyen állatainak takarmányt, legalább takarmányszalmát? Mert szénára és alomszalmára kinek telik nálunk itt ma? Miből vegyen őszi és tavaszi vetőmagot, amikor a kormányzattól sem kedvezményes vetőmagot, de még a külföldről beszerezhető olcsó vetőmag vámmentességét sem kaphatjuk meg sokszoros könyörgésünk dacára.

6. Podkarpatskú Rus nemzeti vagyonát, hatalmas erdőségeit, sóbányáit a maga šovinista cschagrár politikája szempontjából használta ki a prágai kormányzat, mint aféle gyarmati kincseket.

7. Mindezt következetes céltudatossággal azért csinálta a prágai kormányzat, hogy az így elszegényített, kihasznált Podkarpatská Rus népességének soha se legyen ereje a Nemzetek Szövetsége által részére garantált autonómiájának kivívására és biztosítására és hogy az így elgyengített Podkarpatskú Rus népességét kielégíthesse egy olyan látszatautonómiával, amely csak a külföldi járatlan szemlélőt tévesztheti meg, de semmiképen sem alkalmas az itt élő népek életének, nemzeti kultúrájának és nemzeti gazdaságának folytatására.

A Nemzetek Szövetsége Tanácsában képviselt hatalmasságok Podkarpatskú Rus autonómiáját garantálták ugyan, de soha sem tettek semmit abban az irányban, hogy az autonómia - dacára panaszainknak, felhördüléseinknek, dacára a csehszlovák állam által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek - meg is valósíttassék. Mert nem lehet a Nemzetek Szövetsége komolyságának veszélyeztetése nélkül a gáláns kötelességeit elhanyagolni s ezzel népeket, nemzeteket a müveit Európa közepén barmokként adni és venni, szétdarabolni s azután végpusztulásukat tétlenül nézni.

Amikor magunktól, mint akik Podkarpatskú Rus őslakosságának és magyarságának hivatalos képviselői vagyunk, minden felelősséget elhárítunk az itt forrongásban lévő helyzetért, felkérjük Európa hatalmasságainak figyelmét arra, hogy e terület ügyeit további clkcnésscl, kuruzslással elintézni nem lehet, mert itt a nyomor clöbb-utóbb kitör és nagyon könynyen olyan lángokat vethet fel, akár nemzeti, akár bolseviki irányban, amely ismét lángbaboríthatja egész Európát. Itt nem szabad többé félni a radikális megoldásoktól, itt nem lehet politikamentes gazdasági tárgyalásokkal csupán gazdasági rendet teremteni, mert a csörgő csontvázak megindulhatnak szélsőséges utaikon, hiszen nekik már nincs mit vcszitcniök. Ők már elvesztették mindenüket: hazájukat, nemzetüket, vagyonukat, egészségüket és a jövendő igazságban vetett reménységüket.

Ezek után a világ müveit nemzeteihez és a világ összes magyarjaihoz fordulunk. Isten után ők adják meg a mi mindennapi kenyerünket, amit nekik is Istenünk adott.

A Nemzetek Szövetségének hatalmasságaihoz fordulunk: Adják meg a trianoni békeszerződés bevezető részét képező Millcrand-félc levélben biztosított önrendelkezési jogunkat, mert a csehszlovák kormányzat nem akar, nem tud, nem képes népünkről gondoskodni, mert nincs hozzá sem esze, sem szíve. Adják meg szabadsá-