Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
276 Fedinec Csilla behozatalát és a belföldön való előállítását sem tiltja meg kellőképpen, tétlenül nézi a bornak nevezett kotyvalékok terjesztését, ami pedig közegészségügyi szempontból is a legsúlyosabban kárhoztatandó. Amit a kormány az állattenyésztés racionalizálására, a tejgazdaságok fejlesztése érdekében tesz, az sem több a semminél. Hiszen a költségvetés erre oly csekély összegeket vesz föl, hogy cseh szakemberek nézete szerint is még komoly propagandát sem lehet abból csinálni a tejtermelésnek. Ugyanez vonatkozik a baromfitenyésztés, a sclycmhcmyótcnyésztés elhanyagolására is. Л mezőgazdasági kísérleti ügy, a mezőgazdasági tanácsadó irodák szervezetéről magyar vonatkozásban nincs mit beszélni, mert - úgylátszik - a csehszlovák kormánynak nem érdeke, hogy a magyar gazda többet, olcsón termeljen, bár az állam érdeke ezt parancsolná. Fényűző minisztériumi és követségi paloták építési költségét fordítsák a mezőgazdaság elsőrendű szükségleteinek a fedezésére, mert ezzel használnak igazán az államnak. De vessünk csak rövid pillantást az állami erdő- és mezőgazdaságok eredményeire. Mindjárt meg fogjuk látni, hogy miért nem csinálják mindezt nálunk a cschagrárpárt részéről. Meglátjuk, hogy ők mással vannak elfoglalva. Az állami erdő- és mezőgazdaságok az 1930. évet az állami zárszámadás szerint 7 millió 284 ezer 400 Ké tiszta haszonnal zárták. Ehhez a szép számhoz azonban úgy jutottak, hogy az árvái közbirtokosság gazdaságának egy millió 200 ezer koronás hasznát is ideszámították, továbbá az crdörcformból az állami erdő hasznául 11 és fél milliót könyveltek cl s végül az új felszerelésekre és segédeszközökre 30 és fél milliót számoltak el. Már pedig az üzletileg vezetett magán vállalatoknál „crdőrcform nyereségek” nem léteznek. Ez nem gazdasági munka eredménye, tehát a jövedelmek közé nem volna sorozható. A leltárkiegészítést pedig egy magángazdaságban a folyó kiadások terhére számlázzak. Ha ezeket az elveket alkalmazzuk az állami erdő- és földgazdálkodásra is, úgy nem kapunk 7 milliós tiszta hasznot, hanem 19-20 milliós deficitet. Ez nem más, mint önámitás. De nézzük meg majd, hogy miért. Bár megengedem azt, hogy az erdő- és mezőgazdaság jelenlegi, különösen súlyos válságát az állami, ilyen szakmabeli üzemek is érzik, azonban ugyanakkor eszembe jut az is, hogy az állami birtokoknál aránytalanul rosszabb, kedvezőtlenebb viszonyok között termelő kisgazda földjének minden holdja után adóalapul 1000- 1200 Kč kataszteri hozadékot számítanak. Ezért az állam érdekében is hasznos munkát végzünk, ha az állami birtokok horribilis vcsztcsség-gazdálkodásának okait kutatjuk. A költségvetés és a zárszámadás adatainak már felületes vizsgálata, áttekintése esetén is szembetűnik az első alapvető hiba: az állami gazdaságokban túltengőén sok a hivatalnok. Minden állami gazdaságnak, majornak és udvarnak önálló és teljes vezetősége van, igazgatók, aligazgatók és kontrollorok hadával benépesítve. Ezckcnkívül azonban az állami erdő és mezőgazdaságok igazgatóságai és a központi vezérigazgatóság 31 millió 762 ezer 200 koronái emésztenek fel, mely összeg az összkiadás 5%-ának felel meg. Az állami birtokok igazgatása mintegy háromszor annyiba kerül, mint a földmívclésügyi minisztérium a maga 11 és fél milliós szükségletével. Már maga is kiálló példája annak, hogy hogyan nem szabad gazdálkodni. De jó arra, hogy a cseh agrárpárt hivatalokat osztogasson, koncokat dobáljon. Ez a fölösleges kiadás azonban az állami birtokok minden hektárját mindössze mintegy 32 koronával terheli s így a horribilis deficitnek csak egy kis hányadát teszi. A nagy hiány okát az állami gazdaságok szakszerűtlen vezetésében kell keresnünk.
