Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

256

Fedinec Csilla

Különös figyelmet érdemel az állam két legnagyobb kereskedelmi vállalkozásának, a vasútnak és a postának a gazdálkodása.

A vasút személyzeti viszonyait nem áll módomban kimutatni, ámbár a kassai vasútigazgatóságnak nem jelentene különös munkamcgtcrhclést, ha a kassai postaigazgatóság mintájára külön, táblázatokban közölné a ruszinszkói osztály viszonyait. Kétségtelen azonban az, hogy a technikai haladás és műszaki tökéletesedés jelszava alatt az állomási és vonalszcmélyzct túlnyomó részét elbocsátották, létszámapasztottak, mert ennek munkája állítólag technikai műszerekkel helyettesíthető, az elbocsátott őslakosok helyére azonban túl a Morvától hoztak baktcrckct, lehetőleg sokgyermekes családokat, hogy a színmagyar Tiszaháton legyen kinek a számára építeni cseh kisebbségi iskolát.

Л drága, de lassú közlckcdésű és egyébként is sok hiányosságot mutató vasútigazgatás czidén nagyszabású beruházásokra készül; egészen helyes ez az intékedés, ámde Ruszinszkó rettenetes kijátszását jelenti az, hogy a beruházásokra szánt

573.296.000 Kč összegből a ruszinszkói vasúti vonalak egyetlenegy fillért sem kapnak, Ruszinszkó tehát egy új hajtányt sem kap, míg Prágában a lomtár számára gyártják a milliárdos költségvetésekkel épített villamos mozdonyokat, évek előtt törvény mondta ki a Kassa- Nagymihály -Szobránc-Ungvár-Munkács- Huszt új vasútvonal kiépítésének szükségességét. Eme törvény végrehajtására a legújabb beruházási költségvetés sem gondol s a centralista kormányzati hatalom a legszívesebben venné, ha ez a törvény nem léteznék, pedig ez a vasútvonal nemcsak a közieké - désügy érdekében égetően szükséges, hanem merem állítani - szükség van arra a közép-európai nemzetek ma annyira kívánatos és nélkülözhetetlen közlekedésének, jó baráti viszonyának munkálása, érdekében is.

Ez a vasútvonal, feltéve, hogy az említett városok és községek északi határán futna végig, a ruszinszkói magyar nyelv határjelzője is volna és akkor talán többé semmi akadálya sem lenne annak, hogy a köztársasság és déli szomszédja: Magyarország között őszintén normális viszony fejlődhessék és az a nép, amely a békeszerződések tárgyalási jegyzőkönyvéből is kitetszöleg a régi Kassa-Lcgcnycmihály-Csap között meglévő vasútvonal miatt csatoltatott Ruszinszkóhoz, illetve a Csehszlovák Köztársasághoz, ismét békés fejlődésnek örvendhetne. A kérdés ilyen megoldását a hivatalos csehszlovák politika is csak üdvözölhetné, mert hiszen teljesen logika nélkül való, hogy továbbra is ráfizetni akarjon a számára csak kellemetlen ballasztot jelentő ruszinszkói magyar határvidékre.

Ha pedig a csehszlovák politika ennek a célnak a munkálása érdekében még sem siet megépíteni az említett vasútvonalat, igy ezzel nyilván kifejezésre juttatja, hogy a magyar nemzetiségre is kiterjedő impcrialisztikus törekvéseiről nem kíván lemondani.

Az államvasutak igazgatóságának gazdálkodásából és vállalkozásaiból egyébként az tűnik ki, hogy ez az üzem, de a postai autóbuszok igazgatása is, elfelejti a közgazdaságtan ama alapvető tételét, hogy az állami üzemnek csak addig szabad terjeszkednie, amíg a közérdek megengedi és nem sért magánérdeket. Az államfordulat után egyre másra létesülnek magánautóbuszjáratok és mikor a kormányzat azt látta, hogy ezek a járatok jövedelmezők, vasúti és póstaautobusz forgalmat állított be, amely meg nem engedett, sőt a Icgtisztcsségtclcncbb versennyel a magánautóbusz vállalatokat egyszerűen lehetetlenné teszi. Az ilyen eljárás teljesen érthetetlen is, nemcsak tisztességtelen, mert hiszen a vasúti és postai autóbuszok forgalmának tiszta haszna az egész állam területén mindössze 17.000.000 Kč, mely összeg tízszcrc-