Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
184 Fedinec Csilla a magyar, a zsidó, a román, a német népek — teljes összefogásával leltet elérni. A cél adva volt, az eszközt megtaláltam, az alapzatot tételes törvény: Podkarpatszka Rusz autonómiája garantálta, joggal és jogosan született tehát meg minden törekvésem rugója: az őslakosság összefogása Ruszinszkó békeszerződés biztosította önállóságáért. Úgy látom, politikai ideám megvalósíthatásához erőm gyenge volt, A feladatot mint katona precízen kijelöltem, a stratégiai megoldáshoz azonban mint politikus tájékozatlannak bizonyultam. Nem tudtam, hogy a politika stratégiája nem számokkal, de egyénekkel dolgozik. Nem tudtam, hogy ez egyének emberek, kik között vannak, akik a legnagyobb célokat is csak önzésük szemüvegén át nézik. Nem tudtam, hogy az első mindenben az érvényesülés, a hatalom enyhét nyújtó árnyéka: az állás, a vagyon, a társadalmi bizonyosság, az elhelyezkedés, a közéleti nagysággá való emelődhetés. Nem tudtam, hogy mindez a törekvés a legkülönbözőbb világszemléleti eszmék biivködébe van beburkolva s hogy az érvényesülést keresőkre nézve c büvködök - az ukrajinizmus, a kommunizmus, a cionizmus, a szocializmus, a kis- és nagyorosz irányzat s mindezek szolgálója a sajtószabadosság, éppen olyan megváltást hozható eszmék hirdetőik részére, mint nekem, az álmodozónak, az őslakosság egyesítésének gondolata. Nagy célom ily körülmények között csak idea maradt s így készségem, képességem, munkám s akaratom nagyobbik részét szenvedő sorstcstvércim, a magyarság ügyének a szolgálatába állítottam. Nyolc év küzdelme van mögöttem, melyre nyugodt szemmel és lelki ismerettel nézek vissza. Ha most a politikai élettől való megválásom pillanatában Ruszinszkóból való elköltözésem és búcsúm kényszerű napján az öregkor megfellebbezhetetlen parancsára távozva helyemről - könnyet morzsolok le szemgödreim ráncain, az a mcgillctödéscn kívül hetven éves koromnak szól. Annak a hetven évnek, mely pontot tesz a munkaképesség után, de amely pont az örökkévalóság törvénye alapján sohasem zár le eszmét. Az eszme tovább él, utánam új emberek jönnek s amit én befejezetlenül hagyok, azt eredményhez juttatják azok, akik korban, tehetségben, akaratban erősebbek lesznek nálam, de akiknek a szívük itthon éppen úgy fog dobogni Ruszinszkó őslakosságának boldogulásáért, mint az enyém ott a messze távolban. Ruszinszkói Magyar Hírlap (Ungvári 1927. január 16.
