Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez

181

egy példát ad arra, hogy minden magyar külön-külön úton találja meg a saját egyéni boldogulását. Sajnos ez a helyzet oda viheti az egyént, hogy függetlenítse magát mind a két tábortól s ezzel mind a két tábor züllésnek indul s előbb-utóbb teljesen alkalmatlanná lesz a nagy nemzeti önvédelmi harcra.

Én - aki Podkarpatszka Ruszban mindkét tábornak a képviselője vagyok egy személyben, s így megvívtam saját lelkemben a két felfogás közötti harcot — nem látok áthidalhatatlan ellentétet a két tábor felfogása között. Nem látok pedig azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy a két tábor egy úton vezethető tovább. Az aktivizmus és rcálpolitika ugyanis nem politikai program -, mert a magyarság programja maga a mindenek felett álló nagy cél -, hanem csak taktikai útirány.

Meggyőződésem, hogy amilyen aktivista és amennyire rcálpolitikus a Magyar Nemzeti Párt, olyan aktív és annyira rcálpolitikus a passzívnak kikiáltott és intranzigens ellenzéki álláspontot követő Kcrcsztényszocialista Párt is, bár az magát nem reál-, de reális politikát folytatónak mondja. Meggyőződésem, hogy a magyarság vezetésére vállalkozott emberek mindannyian komolyak, nemzetük jelenét és jövőjét szivükön hordják s mindannyian aktívak és reálisak.

A rcálpolitika hívei Deák bölcsességét szeretik eszményképül emlegetni, de ugyan mernék-e állítani, hogy Deáknál kisebb volt Kossuth, aki ellenállásra tudta egyesíteni nemzetét, úgy, hogy olyan egységes soha sem volt a magyar, mint az ö vezetése alatt, c gyönyörű erőkifejtésével hatalmában megrázta s külső beavatkozás nélkül bizonyára cl is seperte volna régi hatalmas lenyomóját, az osztrák trónt.

Az intranzigens ellenzéki Kcrcsztényszocialista Párt hívei lelkűkben Rákóczi és Kossuth szellemét őrzik, de bizonyára meghajolnak Deák bölcsességének nagysága előtt is, ki nemzetét naggyá és erőssé telte, olyanynyira, hogy képes a mostani sorscsapások elviselésére is.

Az én lelkem úgy látja, hogy a Kossuth szelleme, mely a nemzetet egyesítette, szükséges volt Deák Ferenc bölcsességének érvényesüléséhez. Az osztrák császár a Deákkal való tárgyalásánál - eltekintve attól, hogy az olaszok és a poroszok végigvertek rajta bizonyára félve respektálta a Deák Ferenc háta mögött álló, Kossuth szelleme által egységesített, öntudatos magyar népet.

Mindkét ideálunk: Kossuth és Deák nagyok voltak a maguk idejében és kell, hogy nagyok maradjanak előttünk örökre.

Most is csak az a kérdés, hogy melyiknek az ideje van itt. Az egyik felfogás azt állítja, hogy itt van a kiegyezés ideje. Ez most a mi legfontosabb kérdésünk. A másik felfogás viszont azt állítja, hogy nincs itt még a kiegyezés ideje. Én szintén azt mondom, hogy ha a magyarság részéről itt volna is az ideje a kiegyezésnek, a cselt soviniszta kormánykörök részére ez még nem érkezett cl, ők bennünk még ma is legyőzőiteket, leigázottakat, szolgákat akarnak látni, amilyenek pedig soha sem voltunk.

Részükre még nem jött cl az osztrák császár lombardvclcncci és königgratzi veresége. Éspedig sem külpolitikailag, sem belpolitikáikig. Ők még nem látták a Kossuth szelleme által egyesített magyar nemzet impozáns erőkifejtését.

Ha majd külpolitikai csapások érik őket, ha majd belpolitikájuknak áldásiakat voltát legalább egy frankzuhanásszerü tőzsdei pánikban vagy más valamiben fogják látni, akkor eljött rájuk nézve is a kiegyezés ideje.

Addig azonban mi, magyarok egymás között ne viaskodjunk. Az idő nagyon rövidesen vagy egyikünket, vagy másikunkat igazolni fogja. Ha a Magyar Nemzeti Párt nem csupán általánosságban mozgó, hanem a pontonként is prccizírozott köve-