Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Iratok

158 Fedinec Csilla 15. cikk. Bírósági járás a törvény 2. íj-a 2. bekezdése értelmében a járásbíróság­nak körlete, amelyben a hivatalosan közzétett utolsó népszámlálás eredménye sze­rint legalább 20 százalék olyan állampolgár lakik, akik valamely, mégpedig ugyan­azon, a 14. cikkben megjelölt nyelvhez tartozandónak vallják magukat. Amennyi­ben ez az arány az államnyelvtől különböző több más nyelv hozzátartozóira nézve állapíttatott meg, úgy c kisebbségek mindegyikére vonatkozik a törvény és e rende­let különös rendelkezései. Ha valamely község területén több járásbíróság van, az egész község egyetlen egy bírósági járásnak tekintetik. 16. cikk. (I) Egy nemzeti kisebbség nyelvének hozzátartozói nemcsak termé­szetes, hanem jogi személyek is lehetnek és ezekhez hasonló önálló jogalanyok, to­vábbá önkormányzati hatóságok, képviselőtestületek, egyházi hivatalok és más tes­tületek. (2) A kisebbségekhez való tartozandóságot írásbeli beadványok esetén a bead­vány nyelve szerint kell megítélni, amennyiben a bíróság, hatóság vagy szerv elölt egyébként nem ismeretes, hogy a fél más nyelvhez tartozik. Ha a bíróságnak, ható­ságnak vagy szervnek komoly kételyei vannak a tekintetben, vajon a fél ahhoz a ki­sebbségi nyelvhez tartozik, amelyen a beadvány készült, a fél szóbeli vagy írásbeli kijelentését kéri be. Addig a fél ahhoz a kisebbséghez tartozónak tekintetik, amely­nek nyelvén a beadvány készült. A szóbeli tárgyaláson ahhoz a félhez, aki egy ki­sebbségi nyelven akar tárgyalni, mindig kérdést kell intézni nyelvi hovatar­­tozandóságára nézve, amennyiben a bíróság, a hatóság vagy a szerv előtt minden kétség kizárásával nem ismeretes az, hogy a fél ehhez a nyelvhez tartozik. (3) Jogi személyeknél, ezekhez hasonló önálló jogalanyoknál, továbbá önkor­mányzati hivataloknál, képviselőtestületeknél, egyházi hivataloknál és egyéb testü­leteknél figyelemmel kell lenni arra, hogy milyen nyelven vannak bevezetve a nyil­vános jegyzékekbe, vagy milyen a tárgyalási nyelvük az alapszabályok, az ügyrend vagy más belső előírások, esetleg c rendelet szerint; ha több tárgyalási nyelvük van, az államnyelv határoz ha az a jegyzőkönyvnek nyelve vagy tárgyalási nyelv is, egyéb esetekben az a nyelv, amely itt első helyen van megemlítve. Vagyontömegek­nél (hagyatékok, csődtömegek és hasonlók) az addigi tulajdonos nyelve határoz, alapítványoknál és a más cégvagyonoknál az a nyelv, amelyekben az igazgatást ve­zetik, vagy amely a célból vagy az alapítási okiratból kitűnik. (4) A feleket és más érdekelteket és jogi képviselőiket 1000 koronáig terjedhe­tő rendbírsággal (törvény 8. § 4. bekezdés) kell sújtani, ha a nyelvi hovatar­­tozandóságukról és nyelvismeretükről valótlan állításokat tesznek. Erre a határoz­­mányra tol kell hívni a figyelmet, amikor a félhez a 2. bekezdés rendelkezése sze­rinti kérdést foltcszik. A jogi képviselő megbírságolása nem zárja ki a fegyelmi el­járás útján való nctaláni üldözést. 17. cikk. A törvény és a rendelet által a nyelvi kisebbségek hozzátartozóinak biztositott jogok és kedvezmények csak a félt illetik meg személyesen; ha a fél meg­hatalmazott, törvényes vagy jogi képviselő útján tárgyal, úgy a fél nyelve határoz és semmi esetre sem az a nyelv, amelyet a meghatalmazott vagy a képviselő használ. Ez a nyelvi hozzátartozandóságát nem érvényesítheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom