Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 131 44 Urgvár, 1924. február 17. Választási felhívás Ruszinszká magyarságához a Ruszinszkói Magyar Pártok Szövetségének hivatalos lapjában, a Ruszinszkói Magyar Hírlapban. Ruszinszkói magyarok! Hozzátok szólunk, kik őseitek vérével s verejtékével dolgozott földjén laktok az Ung, Latorca s Tisza által határolt földeken a Kárpátok alján. Hosszú keserves négy esztendő múlt cl 1919 óta, már az ötödikben járunk. Soha még ilyen clhagyatottságban, árvaságban nem voltunk mi, itt élő magyarok, mint mióta a békeszerződések e területre zártak bennünket. Idegenek s üldözöttek lettünk ősi földünkön, a baj s nyomorúság özönével zúdultak ránk, régi jogainktól megfosztottak, újakat nem adtak, pénzünket nagy levonással váltották be, roppant adókat kell fizetnünk, s olyanok uralkodnak felettünk, kik nem értik s nem szeretik ősi földünk magyar népét. Sérelmeinkkel, bajainkkal hiába kopogtattunk azoknak a hivataloknak ajtaján, hol azelőtt az általunk fenntartott és választott saját embereink ültek, az irodáknak még kiírását sem értjük meg és akik a megszaporodott irodákban s hivatalokban ülnek, nem igyekeznek segíteni rajtunk, sőt még inkább napról napra nő a baj. Hiába panaszkodunk. És nem volt szószólónk, ki a prágai országgyűlésen feltárta volna bajainkat, ki orvoslást követelt volna sérelmeink miatt, ki számon kérte volna, hogy hová költötték a sok adót? Nem volt senkink, aki mint közülünk való, mint a mi szenvedéseinket szenvedő, a prágai országgyűlésen bátran odakiáltotta volna a prágai cseh nagyuraknak, hogy Ruszinszkó magyar népe megfizeti adóját, hogy a ruszinszkói magyar fiúk becsülettel katonáskodnak, hogy a ruszinszkói magyar nép tisztességesen dolgozik, szóval megteszi mindazt, amit az állam kér s vár tőle és mégsem kap semmit az államtól, mindig csak tizet és ad. Nem volt közülünk való választolt emberünk, nem volt vérünkből való itteni vér a prágai parlament díszes palotájában, ki földet kért volna Ruszinszkó dolgozó és szegény magyar népének részére, ki kenyeret s munkát követelt volna a Ruszinszkó területén lakó magyar népnek. Nem volt senki a nagy Prágában, ki Ruszinszkó magyar népének képviselője lelt volna. És miért nem volt? Azért, mert a kormányzatnak ide küldött emberei így szabadabban gazdálkodhattak itt, mert így nem kellett számot adni arról, hogy hová lesz a sok adó, mert így nem tiltakozhatott senki az itteni bajok, sérelmek, szenvedések miatt, mert azt gondolták, hogy majd így könnyebben tönkre leltet tenni a ruszinszkói magyarságot, mert igy a földreform végrehajtásánál könnyebben ki lehetett játszani a magyar földművest, s a magyar gazdát, s mert Hodža miniszter így könnyebbnek gondolta az idegeneknek a mi őseink földjére való betelepítését a mi kipusztításunkra. De most a kormány mégis kiírta a választásokat, mert már a külföld is nagyon kezdett figyelni mindarra, ami Ruszinszkóban történik.
