Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
114 Fedinec Csilla mint amit a természettől kapott. A bárányt sem kényszerítik, hogy ne bégcsscn, hanem mekegjen, mint a kecske. Csak az ember kényszeríti embertársát, hogy más nyelven beszéljen, mint amit az anyjától tanult. Figy évvel ezelőtt a közoktatásügyi miniszter még a meglevő magyar iskolákat is soknak találta s apasztásukat ígérte. Tudatlanná és szegénnyé akarnak bennünket tenni. Л ’Skolny Odgyil’-tól sem várhatunk megértést, mikor 24 tisztviselője közül 17 cseh, 3 ukrán, 3 ruszin, I szlovák és egyetlenegy sem magyar. Nem csoda aztán, ha magyar tanítóinkat kiüldözik, s még olyanokat, akik színmagyar helyeken vannak, mint a beregi Gát község tanítóját, azért bocsátják cl, mert nem tud eléggé ruszinul. A magántanulást minden eszközzel igyekeznek megakadályozni. A tanítókat, akik magántanulókat tanítanak, zaklatják és üldözik. A magyar iskolák könyvtárait több helyt eltüntették vagy eladták, sok helyt a piacon túrót csomagolnak bele, meg szalonnát. így becsülik meg a magyar kultúra termékeit. A legtöbb iskolának nincsenek magyar tankönyveik, ha vannak, a tények elferdítésével a magyarság támadását tartalmazzák. Kultúránk veszélye Magyar könyvek behozatala tiltva van, csak miniszteri engedéllyel lehet behozni, de oly nagy utánjárással történik csak, hogy inkább lemond az illető a behozatalról. Orvosok, mérnökök, tanárok s más szakemberek nem tudják ismereteiket az új időknek megfelelően gyarapítani. El vannak vágva a kútforrásaiktól. Idősebb emberektől nem lehet kívánni, hogy egy új nyelvet annyira megtanuljanak, hogy szakfolyóiratokat olvassanak s megértsenek. Ugyanígy nem lehet kívánni azoktól a főiskolai hallgatóktól sem, akiknek az útlevelét elvették, mert nem a köztársaság területén tanultak. Máról holnapra nem lehet egy nyelvel úgy elsajátítani, hogy az ember főiskolai előadásokat megértsen. A magyar színészet elé is erős akadályokat gördítenek. Ungváron a magyar társadalom által létesített színházban csak úgy játszhatnak a színészek, ha a kinevezett ’vybor'-tagok által meghatározott 20%-át a bruttó jövedelemnek megfizetik. Ugyanakkor az ukrán Proszvita ingyen kapja meg a termet. Tapasztalataink azt mutatják, hogy följajdulásaink, fájdalmaink süket fülekre találnak. Nem baj, minél jobban ütnek bennünket, annál jobb. Mcgérdcmlitck magyar testvéreim, mert a véretek lomha. Csak ha felkorbácsolják az igaztalanságok, akkor feszítitek oda a melleteket s mondjátok a hatalomnak: most már csak azért sem. így én nem féltem a magyarságot, mert összcszorítja a fogát s azt mondja, hogy üssetek: nem az a legény, aki üt, hanem aki állja. Mi állni fogjuk a magyarságunkat, nem fogjuk elveszteni, de ha nem vigyázunk, a kultúránkat igen. Amely nép elvesztette a kultúráját, az elszegényedik, s az elszegényedett nép olyan, mind a koldus, mindenki csak szánakozik rajta. Magyarok, vigyázzatok a kultúrátokra, tanuljatok, mert ha nem tanultok, beteljesedik a nagy Széchenyi mondása: „Elvész a népem, mert tudomány nélkül való." Ruszinszkói Magyar Hírlap (Ungvár) 1923. május 10.
