Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
104 Fedinec Csilla A mi célkitűzésünk, mint eddig is, ezután is az ember lényegének kettős voltához képest, vagyis a test és a lélek szükségletéhez képest szintén kettős volt és lesz. A test szükséglete: a kenyér, s így annak célkitűzése: a jó megélhetés. A lélek szükséglete: az öntudat és a jó Iclkiismcrct. Ehhez képest minden magyar igyekezzék biztosítani e területen a megélhetést, egzisztenciáját, mert minden magyarnak helyének kell lenni itt és itt kell helyének lenni továbbra is. A kenyér biztosítása mellett ne szégyclljc egy magyar sem a magyarságát. Tartsa meg magyar öntudatát. Megszerzett darab kenyeréből picikét mindig juttasson a magyar kultúrának, a magyar nyelv védelmének. Kenyerét szövetségekkel, társulásokkal (iparszövetség, kereskedelmi, ügyvédi, orvosszövetségek) védelmezze meg, mert egyesülésben, összetartásban van az erő. Iskoláját, kultúráját saját iskoláinak, felekezeti és társulati iskoláknak segélyezésével, támogatásával; kultúráját, művészetét, színészetét kultúra- és müpártoló egyesületekkel támogassa. Hála Istennek, a magyar társadalom mindkét irányban már cddigclé is igyekezett megtenni kötelességét és hiszem, hogy az erőshitűek magukkal fogják ragadni a kétkedőket és kishitűeket. És lesznek prófétáink, akiknek szavára zöld leveleket fognak hajtani Áron száraz vesszői. Csak mindenki tartsa meg magában az erős hitet és szerezze meg lclkiismcrctének nyugodtságát, magyar lelkének öntudatát a magyarságért hozott anyagi, szellemi és erkölcsi áldozatokkal Végül senki se szaladjon oly módon a kenyér után, hogy közben magyar lelkét elveszítse, mert mit fog érni életünk, becsületünk a magyar öntudat nélkül? De viszont megfordítva: csupán lelkesedésből sem lehet megélni. Azért leghelyesebb, ha minden magyar igyekszik lehetőleg független, de mindenesetre tisztességes egzisztenciát szerezni, s azt megőrizni magyar öntudattal, abból áldozni a magyarság közös oltárán. Végül: őrizze meg mindenki és erősítse c politikai küzdelemre nagyon nagy adagban megkívántató nyugodtságát és idegét, mert c politikai küzdelemben - mint a régi háborúkban - ismét egy elengedhetetlen teltétel kell az anyagi áldozatokon kívül: ideg, ideg és ideg! Nagyon sokat kell lenyelnünk, nagyon sokat kell zsebre raknunk; de nem az ám a legény, aki üt, hanem az, aki állja. Bizony régen tart a kálváriái út és még nem látjuk a végét. De hisszük, bízunk benne, s meg vagyunk róla győződve, hogy mihelyt kitisztul Európa ege, az igazságtalanságnak a militarizmus, sovinizmus jegyében fölöttünk tornyosuló sötét felhői is cl fognak osztani, s eljön, cl kell jönnie, cl fog jönni a mi jogaink beteljesülése, s a mi igazságunk diadala is. Ennyit kívántam általánosságban elmondani. [...] Ruszinszkái Magyar Hírlap (Ungvár) 1923. május 10.
