Fedinec Csilla: Iratok a kárpátaljai magyarság történetéhez 1918-1944. Törvények, rendeletek, kisebbségi programok, nyilatkozatok - Fontes Historiae Hungarorum 2. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Iratok
100 Fedinec Csilla váló vezére a prágai nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottságában oly precizitással és határozottan kifejezte - a kormányhatalom igazságtalan elfogultsága tartja ébren, fejleszti és nem engedi nyugvópontra jutni. A mi politikánk első perctől fogva számolt az adottságokkal. Az adott helyzetet soha sem hagyta figyelmen kívül. De mindig öntudatos, jogai érvényesítése tekintetében határozott volt; azokból sem gyávaságból, sem mcghunyászkodásból egy jottányit sem adott fel soha. E tekintetben öntudatot adott neki az az érzés, hogy a magyarság nem csinálta a háborút; a magyarság csak a szövetségi hűségből következő becsületének tett eleget, amikor habomba bocsátkozott; hogy a magyarság a háborúban nem lett legyőzve és hogy a Csehszlovák Köztársaságban képviselt egyetlen nemzettel, sem a cschvcl, sem a szlovákkal, sem a ruszinnal nem állott soha ellenséges viszonyban. A mi így megállapított politikánk első perctől egyet követel határozottan, s ez az, hogy a Csehszlovák Köztársaság kormányzata az alkotmányokirat'* 1. §-ának azon kijelentéséhez, hogy „a csehszlovák állam demokratikus köztársaság", hű maradjon. [...] A magyarság hatalmas rétegei megértették a sorsdöntő idők nagy fontosságát és komolyságát s félretéve még esetleges világnézeti differenciákat is, egyesülten, vállat vállhoz vetve, nyugodtan, de biztosan haladnak politikai, kulturális és gazdasági szabadságunk kiküzdésc felé. Ruszin kérdés De ez természetes is! Hiszen ennek a területnek talán a levegőjében, talán az azt alkotó hegyekben, völgyekben, síkságokon, folyókban, talán az azt díszítő történelmi emlékekben, várakban, azok sáncaiban, vagy mindenikben együttvéve, de minden esetre nagyon mélyen az emberek szívében, s az őslakosság vérében, agyának minden sejtjében meg van a szabadság iránt való ellenállhatatlan vágy és törekvés, amelyet a középkor zsarnokságainak sem sikerült elnyomnia, s amely mindig kiindulópontja volt az elmúlt századokban is itt békésen együtt élő, együtt érző magyarság és ruszinság szabadságharcainak. Ez az együttérzés a magyarság és a ruszinság között megvolt a múltban és megvan ma is. Még a forradalom ágenseinek sem sikerült ezt megzavarni. Megnyugvással állapíthatjuk meg ugyanis, hogy a ruszin nép körében egyetlen politika és egyetlen politikus sem volt szimpatikus és nem szimpatikus, aki őt a magyarság ellen akarná uszítani, mert a ruszin a magyar népben sohasem látta az elnyomóját, hanem mindig a szabadságért vele együtt küzdő társát. A ruszin nép lelkében, népregéiben még ma is élő ideál - mint a szabadság eszméjének a megtestesítője - a mi büszkeségünk, Rákóczi,14 15 kinek kurucai között teljesen egyenlő volt a magyar és a ruszin. A „libertás” kép még ma is látható sok ruszin házában. A ruszin nép akkor gazdag volt, szabad volt, boldog volt. Hiteles adatok vannak annak igazolására, hogy a beregi Verhovinán és a máramarosi havasokban nem volt ritka a négy-öt pár ökrös gazda a ruszinok között. 14 A Csehszlovák Köztársaság Alkotmánylevele (1920. február 29. A törvények és rendeletek gyűjteményében 121. sz. 1920. március 6.) 15 II. Rákóczi Ferenc és a Rákóczi-szabadságharc, 1703-1711.
