Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
474 Angyal Béla lasztásánál. A vezércikk fogalmazványa felhívással végződött, hogy minden véleménynek a lapban szabad teret adnak. Forgách szerkesztő mikor megkapta a kéziratot, telefonon Esterházy utasítását kérte. Esterházy röviden javasolta, hogy ez a vezércikk ne legyen kinyomtatva. így is történt. Szilassy, Szent-Ivány, Jaross és Korláth elutaztak Budapestre, ahol először gróf Csákyval tárgyaltak. (Megjegyzem, hogy Csáky Bethlen támogatója.) Csáky a tárgyaláson egyetértett Dr. Szüllö eljárásával. Erre Szent-Ivány és társai Gömbös pártjának vezetőségéhez fordultak és tárgyaltak Darányi miniszteri tanácsoshoz (Darányi korábban a magyar kisebbségek referense volt a miniszterelnökségen, most a földművelésügyi minisztériumban van beosztva). Később erre a tanácskozásra meghívták a párt főtitkárát Mártont. Hosszas tanácskozás után elhatározták magyar mintára egységes pártot szerveznek Szlovákiában hasonló nacionalista programmal és így Dr. Szüllőt teljesen eltávolítják. Marton képviselő (aki most az állami tejleadás körüli zavarok miatt lemondott a főtitkári posztjáról a NÉP - Nemzeti Egység Pártjában), beszámolt a tanácskozás lefolyásáról Gömbösnek, aki egyetértett. Erre került sor a Magyar Nemzeti Párt ismert felhívás-manifesztumának megfogalmazására a Prágai Magyar Hírlapban, amelyet Szilassy vitt Prágába. Szilassy ekkor összehívta a PMH szerkesztőségi konferenciáját, amelyen az összegyűlt szerkesztőktől megkérdezte, ki hajlandó ebben az akcióban részt venni. Forgách kijelentette, hogy ebben a vállalkozásban nem vehet részt, erre Szilassy elküldte 4 hét betegszabadságra. Szvatkó szerkesztő megjegyezte, hogy semleges marad, az akcióban nem vesz részt. Csak Darvas, Tömöri és Sándor Imre nyilvánították ki egyetértésüket az aktív közreműködéshez. Szüllö, amikor erről tudomást szerzett (Budapesten volt ekkor) nagyon meglepődött. Azonnal meglátogatta Csáky grófot és egyúttal Serédi érsektől kért segítséget. Megegyezés született, hogy minden áron megakadályozzák a nyílt harcot a két ellenzéki párt között Csehszlovákiában. Azonnal tanácskozásokat tartottak, amelyeken részt vett Marton főtitkár és Darányi miniszteri tanácsos. Meghívták Szilassyt és Jarosst is. Csáky azon az állásponton volt, hogy külpolitikai okokból ebben az időben teljesen taktikátlan lenne a régi, őslakos keresztényszocialista pártot feloszlatni. Mivel nem lehet most a szlovákokat, ruszinokat, és románokat a magyar ellenzéki politika keretein kívül hagyni, a csehszlovák, vagy szlovák nacionalista pártok kénye kedvére. Szintén nem lehetséges közvetlen bizonyítékot szállítani, mintha a magyarok már egyetértenének a Csehszlovákiai helyzettel és a tisztán kisebbségi politikára korlátoznák magukat. Serédi prímástól hírt hoztak, hogy hajlandó anyagilag támogatni a keresztényszocialistákat, mivel fennáll a veszély, hogy az új katolikus párt kénytelen lesz támaszt keresni vagy a szlovák, vagy a csehszlovák katolikus pártnál.
