Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
46 Angyal Béla 5 Pozsony, 1919. augusztus 9. Tobler János központi titkár írása a Népakarat c. hetilapban a keresztényszocialista mozgalom országos szervezetté való átalakítása érdekében. A JÖVŐ MUNKÁNK Irta: Tohler János, központi titkár. Л lezajlott események újabb munka elé állították a kér.-szocializmust, mely addig nem nyugszik, míg cl nem éri a célt, amit maga elé tűzött, hogy a szabad és független munkásságot felvilágosítsa és öntudatossá nevelje. Nemcsak a fizikai, hanem a szellemi munkások érdekében is fegyvert fogunk és orvosolhassuk mindazt, ami káros és jogtalan a dolgozó emberekre. Hogy e célt elérhessük, a ker.-szoc. ország, [sic!] szervezetté alakítjuk át. Az országos mozgalom megszervezését teljes akaraterővel, bizalommal és lelkesedéssel vezeti a pozsonyi keresztényszociális központ. Hívó szavára derék vidéki csapatok jelentkeztek, kik örömmel álltak a küzdők sorába s a keresztényszociális eszmék győzelmét hatalmas lendülettel már is előbbre vitték. Minden talpalatnyi siker súlyos áldozatot kíván; tudjuk, hogy egyesek a harcban ki fognak merülni s azt is tudjuk, hogy jóért, jót egyelőre nem várhatunk, de a szent cél érdeke, a keresztényszociális eszmék érvényesítése, minden társadalmi osztályban megéri a legsúlyosabb fáradságos harcot, sőt nélkülözést is. A jövőbe bizalommal nézhetünk! Mert nem a szavak, hanem a tettek beszélnek majd helyettünk, melyek mindenkor az eszme diadalra jutását, a munkásság anyagi és erkölcsi érdekét mozdítják elő. Legelső sorban alakítsuk meg a gazdasági szervezeteket. Központunk szívesen szolgál mindennemű felvilágosítással. Minden falu, minden város hatalmas szakszervezeti blokk legyen, mely népünket a kapitalizmus, az uzsora s az „arany borjú” karjaiból kirántja. Tartsuk szem előtt, hogy népünket pusztán politikával kielégíteni nem lehet; aki kenyeret ad a népnek, azután indul a nép is. A gazdasági szakszervezetek tömörüléssel érvényesítik erejüket; ha a már megalakult szervezetekkel kezet fognak és közös megbeszélés alapján kellő összhangban, egy cél érdekében dolgoznak. Tévedés azt hinni, hogy a szervezkedésnek nincs itt az ideje. A krisztusi eszmék érvényesítésén, a kereszténység egyesítésén e kritikus időben kell harcolnunk. Lehetetlent senkitől se kívánunk; a lehetőségekhez képest mindenki használja fel erejét, el ne mulasszon egy napot sem, mert a sok kevés sokra megy és elérjük a mi után vágyakozunk. Senkit le ne kicsinyeljünk, mindenkit krisztusi szeretettel kezeljünk. Emeljük fel a munkást eszméink ma-
