Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
A keresztényszocialista Párt politikájának fordulópontjai
Dokumentumok az OKP történetéhez 31 ságának és Szlovákia autonómiájának hirdetője a néppárt ezért természetes partnernek tűnt a magyar pártok számára. Ezért lépett be Tuka Béla pozsonyi egyetemi tanár, aki korábban a magyar pártok szervezésében is vezető szerepet játszott, a néppártba. A néppárt azonban félt a magyar politika befolyásától, hiszen vezetői részben azok voltak, akiket a magyar politika az államfordulat előtt üldözött a szlovák nemzeti mozgalomban való részvételük miatt. Számukra Csehszlovákia inkább volt elfogadható, mint egy Magyarország javára végrehajtott határrevízió, és ezt a célt sejtették a magyar pártok kapcsolatkereső tapogatódzásai mögött. Ezért nem is valósult meg komoly együttműködés közöttük. Ez azonban nem akadályozta a néppárt vezetőit abban, hogy anyagi támogatást fogadjanak el a magyar kormánytól. Tuka letartóztatása és 1929-ben történt elitélése után is voltak kísérletek a harmincas évek elején az együttműködésre, de ezek sem jártak sikerrel. A harmincas évek elején történt politikai változások, Németország megerősödése, után egyre nagyobb magyarországi nyomás nehezedik a magyar pártokra az egyesülés létrehozására. Ennek végül a Beneš köztársasági elnökké választása körüli magyar pártok részéről megnyilvánult szétszavazás utáni vita adott döntő lökést. 1936 márciusában a keresztényszocialista párt vezetősége kimondta a két párt egyesülését és ezzel megszűnt létezni, mint önálló párt. A keresztényszocialista párt alapegységei a helyi csoportok voltak, amelyek szervezésében jelentős szerepet kapott az alsópapság. Gyakran a helyi plébánia köré csoportosult maga a pártszervezet is. A tagság összetételéről nincsenek pontos adataim, de túlnyomó többsége római katolikus vallású volt. Jelentős számban voltak köztük az alsóbb néprétegekhez tartozó földművesek, iparosok, munkások. A helyi csoportok járások szerint tömörültek és járási elnökségek működtek, a járások pedig kerületek szerveződtek. A nagy megyék létezése idején (1923-1928), megyei szervezetek is működtek. Szlovákia két kerületre, nyugati és keleti, volt felosztva. A nyugati kerület központja Pozsonyban a keleti országrészé Kassán volt. 1922-ben szerveződött meg a ruszinszkói kerület, amelynek a központja Nagyszőllősön lett. Az OKP országos központja Pozsonyban volt. A párt szerte az országban a nagyobb településéken titkárságokat tartott fenn, ezek száma változó volt. Szlovákiában és Kárpátalján 1932-ben 37, 1935-ben 40 településen volt, a három kerületi központot leszámítva, állandó jelleggel, vagy a hét bizonyos napjain üzemeltetett irodája a pártnak. Az itt dolgozó titkárok száma összesen 30 körül mozgott. Ők többnyire állásvesztett hivatalnokok tanárok, vasutasok voltak, akik beszélték a szlovák nyelvet és értettek a hivatali teendők intézéséhez. Feladatuk nem csak a pártszervezés volt, hanem adótanácsadással és más hivatali ügyek intézésével is foglalkoztak a választóik részére. Nagy szükség volt a nyelvtudásukra is, hiszen a magyarlakta vidékeken a lakosság túlnyomó többsége egyáltalán nem beszélt szlovákul. Némelyik titkár 3-4 községben is fo-
