Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
296 Angyal Béla akarják tekinteni, amelyet nézetük szerint az őslakosság egységes autonómista pártjának kellene idővel követnie. Ez az álláspont nézetem szerint azonban spéciéi a szlovenszkói viszonyoknak meg nem felel teljesen, túlságosan a ruszinszkói mentalitás befolyása alatt áll, ahol a kevésbé kifejlett ruszin nemzeti öntudatra való tekintettel az őslakosság autonóm pártját könnyebben meg lehetett alakítani, Szlovcnszkóban azonban a speciális tót nemzeti öntudat az elmúlt 6 1/2 esztendő alatt tagadhatatlanul annyira megnőtt és épen a Hlinka vezetése alatt álló ellenzék az, amely még a csehszlovák egységgel szemben álló külön szlovák nemzeti jelszavakat különösképpen is hangsúlyozza, hogy elképzelhetetlen az a fejlődés, hogy, ez az eminenter2 3 szlovák nacionalizmus valamikor is az „őslakosság autonóm pártja” vagy ehhez hasonló nemzetfeletti programban kiélhesse magát. Ezt a felfogásomat megerősíteni látszik az az értesülésem is, hogy Macháéek Pál, a tót néppárt titkára, aki Hlinkának egyik legbizalmasabb embere, oly kijelentéseket tett, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a néppárt örömmel üdvözli az egységes magyar nemzeti párt gondolatát, valószínűleg azért, mert a néppárt céljainak jobban megfelel, ha a magyar és tót érdeksphaerák határozottabban elhatároltatnak és reméli, hogy az az egyébként nem nagyon jelentékeny számú tót elem, amely a keresztényszocialista párt tótosztályában helyezkedett el, s amely miatt a néppárt örökké féltékenykedett, a keresztényszocialista párt esetleges felbomlása, illetve a magyar többségének a magyar nemzeti párthoz való csatlakozása esetén, érett gyümölcsként fog az ölébe hullani. A tót néppárt jövőbeni magatartását illetően megbízható körökből származó oly értesüléseim vannak, hogy az ismét keresné a kormányhoz való, közeledés utait. Bizonyos az, hogy Tuka Béla befolyása a pártban az utóbbi időben csökkent, a „Slovák” éléről mint főszerkesztő eltávolíttatott, s helyébe Koza Matejov került, aki a fentebb említett Macháčekkal együtt határozottan nem barátja Tukának; állítólag ezeknek a köréből indult volna ki az a terrorisztikus fellépés, amely tiltakozik az ellen, hogy a pozsonyi egyetem diákjai egymás közt túl sokat beszélnek magyarul, s ezeknek befolyására vezetendő vissza Hlinkának az utóbbi időben tartott több igen éles magyarellenes beszéde, amelyek közül különösen kiemelkedik a „Stúr”-féle emléktábla leleplezése alkalmával Pozsonyban elhangzott szónoklat a mely alkalommal a szlovák ifjúságot csehszlovák köztársaságra is feleskette. Tuka állítólag bizalmas körben hangoztatta clkcdvetlenedését, sőt odanyilatkozott volna, hogy ha a helyzet nem változik, akkor ő vissza fog teljesen vonulni és igyekezni fog magának valahol külföldön tanszéket szerezni. Ami már most Lelley Jenőt illeti, információim úgy szólnak, hogy Lelley nem fogja magát egy könnyen skartba helyezni' hagyni, hogyan az 2 kiváltképp, legfőképp 3 félreállítani
