Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
210 Angyal Béla 43 Pozsony, 1922július 1. A Föld Népe című kétheti lapban a szerző kifejti az OKP által képviselt álláspontot a földreformmal kapcsolatban. Nem a reform ténye ellen szólnak, hanem a végrehajtás elhibázott voltát bírálják. Elsősorban azt, hogy nem a rászoruló vagyontalan földmunkásoknak juttatnak földeket, hanem olyan telepeseknek akik már vagyonnal rendelkeztek, azt eladták és a feloszlatott nagybirtokból, szülőföldjüktől távol szereznek újabb földbirtokot. A FÖLDBIRTOK REFORMRÓL li la: Knapp Vince Erről a törvényről beszélnek most leginkább az emberek, ezt emlegeti a földmunkás, a törpe gazda, a kisiparos, ettől várták ezrek a szebb jövőt, a jobb sorsot, mert hát a hosszú évszázadokon keresztül minden embernek az volt a főcélja, hogy megszerezze mindazt, ami könnyebb megélhetést biztosít számunkra s ez nem más, mint a hajlék, ahol nyugodtabb álomra hajthatjuk fejünket, s a darabka föld, mely meghozza a betevő falatot. A városi munkás, akinek élete a gyárhoz van végleg kapcsolódva, arra törekszik, hogy szorgalmas munkájának díjazása ne csak a megállapított napi bér, hanem ezen kívül a nyereségrészesedés révén jobban mondva részese is akar lenni az őt foglalkoztató üzemnek s az így megtakarított pénzből akarja magának biztosítani a megélhetést arra a korra, amikor munkaképtelenné válik. Ehhez hasonló szociális célt akart szolgálni a földbirtokreform is, mely hivatva lett volna a faluk becsületes munkásnépét, törpe gazdáit és az arra szorult kisiparosokat egy-egy parcella révén jobb megélhetésbe juttatni. Ámde ma már mindenki látja, hogy ez a hozsannával üdvözült törvény nem azok részére készült, akiknek jog szerint a legnagyobb közük volna hozzá, hanem csak a kiváltságosak részére, mert a bábák, akik ezen törvény megszületésénél jelen voltak, nem voltak eléggé megáldva szociális érzékkel, mert lelkűk mérlegében esősorban a sovinizmus lett a súlyadó ezernyi jogos földigénylö rovására. Az eddigi tények beszélnek: Azon községek lakói, melyeknek határában a földbirtok parcellázása elrendeltetett, igényeiket benyújtották a földbirtokhivatalhoz. Az igények jogosoknak ismertettek el, de a földek árának fizetési módozatai körül oly nehézségek támadtak, hogy az igénylők képtelenek voltak a feltételeket teljesíteni. Erre aztán megjöttek a telepesek, mert nékik meg volt adva a mód a fizetésre s a falu reménykedő népe - törpe gazda, aki a reform révén nekijutott 5-6 hold révén életképessé tehette volna gazdaságát-az uradalom cselédje, akinek már ősei is ott túrták nép
