Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Dokumentumok

202 Angyal Béla Ftissy Kálmán támadását a párt, mint az internacionalizmusból eredő egyetemes nemzeti politikája ellen való támadást fogta fel. Támadást az el­len a politika ellen, amelyet - miként említettem- önök uraim, a közös bi­zottság alakuló ülésén Szent-Ivány barátom magasztaló szavai nyomán lel­kes ovációban részesítettek: a szlovákokkal való megértés politikája ellen. Fokozta a feszültséget a későbbi jelenségek egész sorozata. Maga a közös bizottság is oly irányba látszott terelni a működését, mintha az általunk eleve megállapított útról letérni szeretne. Az ülések tárgysorozata, az elnöki megnyitók, beszédek, indítványok tudomást se látszottak venni arról, hogy a közös bizottságban a magyarságon felül még más nemzetek érdekei is képviselendők és szolgálandók. Az eredmény volt, hogy a keresztényszocialista párttal szemben ellenséges cseh és szlo­vák nacionális és kormánylapok valósággal kéjelegtek abban, hogy a ke­resztényszocialista párt szlovákjait árulóknak, renegátoknak bélyegezték, akik a magyar érdekek szekerébe igavonó barmoknak hajtották a nyakukat. Elismerem, hogy ez az adott helyzet következménye volt. Elismerem, érzem, hogy a magyarság lelkén, önérzetén ejtettek a legfájóbb sebek s en­nek megfelelően a magyarság jajkiáltásai voltak a leghangosabbak, ismét nem rekriminálok, csupán a tényeket vázolom, amelyek a párt bizalmát megingatták. Ismét Szent-Ivány, Körmendy, Szilassy barátaim a tanúim, hogy kér­tem, könyörögtem, tán fenyegetőztem is olyan gyengén s eredmény az volt, hogy igen előkelő helyről kaptam azt az ajánlatot: hagyjam ki a párt szlovák tagjait a közös bizottságból; maradjunk csupán magyar és német keresztényszocialisták benne. Tehát az alig három hónapja kapott elisme­rés a magyar-szlovák testvériség megalkotásáért már feledésbe ment. Uraim! Méltóztassanak most már elképzelni pártunk vezetőinek, külö­nösen a szlovák osztály vezetőinek hangulatát, azon kérdéseket, interpel­lációkat, rekriminációkat, amelyeknek különösen én voltam állandó cél­pontja, akiről tudott volt, hogy a közös munka eszméjét a leginkább kép­viseltem. Azután jöttek egyes - egyébként talán jelentéktelen - hibák az admi­nisztrációban, amelyek a feszült kedélyeket még inkább irritálták s a bizal­matlanságot növesztették. Ezek hozták létre a vidéken való agitációnak tán mindkét részről ta­pasztalt; semmiképpen sem kívánatos jelenségeit, amelyeket a kisgazda­­párt elnöke csakúgy kénytelen volt a nyilvánosság előtt fékezni, amint a jómagunk. A kisgazdapárt szenátora7 nyilvános interjúban a közös bizott­ság által elfogadott egyik legfőbb elvi álláspont az autonómia ellen nyilat­kozik. Füssy képviselőtársam ugyancsak a nyilvánosság előtt ismétli meg vádjait, hogy a keresztényszocialistáknál a magyarság érdekei méltatlan 7 I langos Istvánról van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom