Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Dokumentumok

200 Angyal Béla

Érvelésem megértésre látszott találni s mégis mi történt? A tátrafiiredi alakuló ülés elé oly tervezet volt terjesztendő, amely Szlovenszkó német és szlovák nemzeteit elnevezésénél és egész struktúrájánál fogva a közös munkából kizárni volt alkalmas s amely emellett olyan kontúrokat sejtetett, amilyenre pedig gondolni sem jutott eszünkbe.

Szent-Ivány, Körmendy, Jabloniczky képviselőtársaimra, Hangos szenátorra hivatkozom, hogy az alakuló ülést megelőző éjszakai értekezleten milyen mélyreható változtatást eszközöltünk, a tervezeten, amelyik a bizottság elé került.

Ezen változtatások két irányúak voltak. Az egyik volt annak elismerése, hogy a közös bizottság munkája nem csupán a szlovenszkói magyarság, hanem az összes szlovenszkói nemzetek, tehát a szlovákság és németség közös és külön érdekeinek szolgálatára fog irányulni. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, amikor Szent-Ivány barátom lelkes felszólalására az alakuláson résztvevők éppen csekélységemet, mint akinek az ő saját szavai szerint - örök érdeme a szlovákságnak a magyarsággal való megértése ezen s más érdemeim felül való ovációban részesítettek.

Volt az eredeti tervezet megváltoztatásának egy másik iránya is. A tervezet a megalakítandó közös bizottságnak bizonyos a pártok fölé érő szuverén jogokat kívánt biztosítani. Ha jól emlékszem nagyon lényegesen döntő szerep volt részére szánva a képviselő jelölő listák összeállításánál. Ismét én voltam az, aki komoly aggodalmaimat hangoztattam ezen terv ellen és azt akkor sem fogadtam el, amikor a kisgazdapárt érdemes vezére keresztényszocialista pártnak felajánlotta a bizottságban való majorizálás4 lehetőségét. Sőt talán épen ekkor fordultam teljes tudatossággal a terv ellen. Tettem ezt azért, mert különböző pártok együttműködésének nem megteremtésére, de felrobbantására tartottam s tartom ma is kiválóan alkalmasnak a majorizálást. Hogy ismét nem önzésből tettem, azt talán bizonyítanom is felesleges, mert hiszen a keresztényszocialista pártnak kényelmes lett volna a közös bizottságba majoritással bevonulnia és ott akaratát szabályok paragrafusai alapján érvényre emelni. Nem fogadtam el gyakorlati és elvi okokból. Gyakorlati ok volt annak felismerése, hogy a majorizálás a kisebbségnek sebeket okoz, a sebek fájnak, talán szaporodnak és a vége a dolognak: az egész szervezet s vele az együttműködés kérlelhetetlen pusztulása, nyomán pedig tán keserű ellenségeskedés, tehát diametrálisan ellenkezője annak, amit elérni akartunk. Volt azonban elvi okom is. Én azt a pártot, amelyhez tartozom, szent, örök ideálnak tekintem, olyannak, amely az egész emberiség javát, boldogulását van hivatva világtörténelmi fenséges múltja alapján megteremteni. A keresztényszocializmust én a demokrácia arisztokráciájának látom, amely ezen mivoltából sarjadzó egyetemességénél fogva az egyénben a dolgozó társadalom egyik

4 leszavazás, a kisebbség javaslatának elvetése