Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 1. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Dokumentumok
184 Angyal Béla és sok száz közülük műhelyében tatja röpiratainkat és üzletfeleinek ad belőle és iparkodik megnyerni, és további terjesztésre buzdítani őket. Ilyenformán leghasznosabb s legértékesebb elemét, mondhatjuk gerincét képezik a mozgalomnak. Tagdíjként befolyt 38 066 K. Ezzel szemben kiadás 42 820 K. A deficit 4 754 K, mely összeg csekély volta csak annak tudható be, hogy az iparos szövetség vezetője a legkérlelhetetlenebb szigorral hajtja be a tagdíjakat, s minden a kisiparosság részéről hozzá forduló egyénnel csak az esetben foglalkozik, ha annak tagsági jegyét rendben találja. Az agitáció és egyéb kiadások, nyomtatványok stb. óriási összegeket emésztenek szintén fel tekintettel arra, hogy magyar, német és tót nyelven kell megfelelő számban készen tartani, úgyhogy csak a legnagyobb nehézségekkel tudunk eleget tenni a szövetség igényeinek, amenynyiben újabb területek meghódítására volna szükség, azonban ez az anyagi erők hiánya miatt csak a megengedett határig lehetséges. Kérem a t. elnöki tanácsot, méltóztassék a szövetség működésének lehetőségét oly módon biztosítani, hogy havonként mintegy 10 000 koronának agitációs alapra való fordítását engedélyezni s ezen anyagi fedezetről gondoskodni. 3. Az ipari és földműves munkásság mozgalma most van kiforróban. A szoc. dem. párt szakadása folytán jelentésem bevezetésében említett okok miatt a munkásság teljesen eltávolodott ezen elemektől. A fiatalabb korú munkásság szívesen hajlik a kommunizmus felé, míg a családos, józanabb munkásság a kommunizmusról hallani nem akar, a mérsékelt szociáldemokráciától becsapatva érzi magát és felénk fordul. A munkásszervczetcink száma 105, taglétszámuk 35 000 magyar, körülbelül 6 000 német és a szlovák osztály jelentése szerint a Gramantik által beszervezett mintegy 48 000 szlovák. Azonban ezen szervezetek pénztáraikat saját maguk kezelik, mivelhogy, gazdasági szervezetek lévén, segélyekben is részesítik tagjaikat, s így ők a központi mozgalomhoz időnként járulnak hozzá. így a földmunkások a központ fenntartásához évenként 36 000 koronával járulnak hozzá. A többi ipari szervezetek szintén anyagi erejükhöz mérten megfelelő összeggel. Ezen szervezetek önállóan megállni képesek s önerejükből tartják fenn magukat. Tekintettel azonban arra, hogy a tót munkásság, időszaki munkával foglalkozván nem képes tagdíjat fizetni, ez megfelelő megterhelést ró a szervezetre s így a központra is. A szlovák munkásmozgalomra az 1920 évben 45 000 koronát fizetett rá a központ, mely összeg a mai napig sem térült még meg. A febr. 20-án megtartott földmunkás kongresszus „A Föld Népe” címen két hetenként megjelenő földmunkás szaklap kiadását határozta el, ami szintén bizonyos megterhelésekkel jár a központra a mai óriási nyomdaárak folytán.
