Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
morális és homo estheticus. Tehát én azt adtam elő, mintegy nekrológként Kosz- 91 tolányi Dezsőről, hogy ő a homo estheticus nevében, szellemében és magatartásában bírálta Ady Endrét, aki viszont közéleti költő volt, és evvel a közéletiséggel nem értett egyet Kosztolányi Dezső. Majd körülbelül egy évvel később, 1937-ben ugyancsak a szabadkőműves páholy kérésére és rendezésében tartottam ugyanott egy előadást szegény József Attiláról, amikor halálának a hírét megtudtuk. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy amiként az egyéb szervezeteknek a háttéri patronálóival nem kívántam szervezeti kapcsolatba lépni, hasonlóképpen itt sem volt semmi közöm a szabadkőművesekhez, viszont tudom és becsülöm, hogy ők mily fontos tevékenységet folytattak a magyar kultúra támogatása terén. Ez mai szemmel érdekes és egy kicsit meglepő is, hisz a Kazinczy Kör kapcsán elmondta, hogy Gömöry János és Pfeiffer Miklós szinte vállvetve együtt vezették a kört. Gömöry Jánosról köztudomású, hogy ö a szabadkőműves páholynak is tagja volt, Pfeiffer Miklós viszont katolikus kanonok volt, és elvileg a két dolog kizárja egymást. Mégis az ön által fölhozott példa azt mutatja, hogy e két kiváló szellemiségű ember a mögöttes háttér ellenére is képes volt megérteni egymást, mi több, együtt munkálkodni is tudott. Igen, ebben tökéletesen igazad van. Mai szemmel visszagondolva ezekre a dolgokra, azt kell mondanom, hogy ma, amikor acsarkodnak egymásra a politikai pártok, politikai szervezetek és egyebek, ez akkor olyasmi volt, hogy, most hirtelenjében egy ilyen szólam jut eszembe, amely 1956-ban terjedt el, hogy „aki magyar, velünk tart...”, vagyis akkor az érvényesült, hogy ha valaki a magyar kultúrát és a magyar szellemiséget képviselte, azt igyekeztek megbecsülni. Például Fábry Zoltánt, aki előzőleg nagyon szoros kapcsolatban volt a Kommunista Párttal, olyannyira, hogy a Kommunista Párt jelölte őt és választotta meg Stósz polgármesterévé. De őt mindenki nemcsak elfogadta, hanem becsülte is. Stósz Kassa közelében van, úgyhogy gyakran járt oda, én is sokszor találkoztam vele Simaiéknál, meg elmentem hozzá Stószra. Úgyhogy ez teljesen természetes volt akkor. Kassa nem csak a magyar szellemi életnek, a kultúrának, de a két háború között bizonyos mértékben a magyar politikának is központja volt. Bár kissé idillikus képet festett az itteni szellemi összetartozásról, a korabeli szlovákiai magyar sajtót olvasva azt látja az ember, hogy egy bizonyos distancia mégis volt az ön korosztálya és a hivatásos magyar ellenzéki politikusok között. Győry Dezsőt, Dzurányiékat, másokat is említhetnék, akik különösen élesen bírálták és kritizálták az ellenzéki úgynevezett magyar „úri politikát". Ön hogy látta, hogy érzékelte mindezt? Olyanképpen, hogy valóban helyes ez a kifejezésed, hogy magyar úri politika, bár én inkább úgy mondanám, hogy bizonyos konzervatív szemlélet. Konzervatív szemlélet, amely veszélyesnek látott minden olyan törekvést, amely a megbékélés, az együttműködés, a fennmaradás érdekében, egyáltalán a kapcsolatteremtés fontosságát védte. Eléggé tanulságos az, hogy Kassán ennek a bizonyos konzervatív irányzatnak a fő képviselője akkor Márai Sándor édesapja, Grosschmid Géza96 volt, 96 Grosschmid Géza (1872-1934): Királyi közjegyző, a kassai jogászkamara elnöke volt. A szlovenszkói Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapító tagja, később a csehszlovák Nemzetgyűlés szenátora lett. 1930-ban könyvet írt a csehszlovákiai magyarságról Kisebbségi sors címen. Márai Sándor édesapja. DOBOSSY LASZLO
