Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
titkára volt, vagy Fried Jenőt,83 aki épp Franciaországban volt a Komintern megbľ- 81 zottja, és így tovább. Tehát ez az, amit az emberek előbb-utóbb nem tudtak elviselni. Nemrégiben, amint említettem, elolvashattam Balogh Edgár utolsó kötetnyi naplóját, amelyben e folyamatot saját magára vonatkozólag leírja. Ő ugyanis megpróbált ott, Erdélyben a magyarok javára ilyen szellemben cselekedni, de annyira lehetetlen volt, hogy végül szakított az egésszel, és számomra teljesen váratlanul és meglepően, a pápai irányzat követőjeként fejezi be önéletrajzírását. Most visszatérek arra, amit előbb kérdeztél, de előbb hadd mondjam el az egyik saját tapasztalatomat is. Tudniillik amikor prágai diák voltam, azt hiszem harmadéves, engemet is kiválasztottak egy Szovjetunióbeli utazásra. Párizsból hazatérve? Párizsból hazatérve, Prágában természetesen francia szakra iratkoztam be, de hát az számomra akkor már majdnem csak formaság volt, úgyhogy emellett a magyar és a cseh szakot is elvégeztem, ez utóbbit másodlagosan. Körülbelül ’33- ban engem is kijelöltek, hogy legyek a magyar tagja egy csoportos utazásnak, amely egy hónapon át a Szovjetunióban utazik. Egy népfrontos fedőszerv rendezte az utazást, úgy nevezték, hogy Haladó és Vagyontalan Diákok Egyesülete. Időnként összehívtak bennünket, elkészítették az útlevelet, menetrendet, mindent, és az utolsó tájékoztató összejövetelünkön kezünkbe nyomtak egy szöveget, s közölték, hogy a Szovjetunióból hazatérve ki-ki a maga nyelvén és a maga nemzettársai részére, ezt a szöveget olvassa fel előadásként, mint beszámolót a Szovjetunióbeli utazásról. Én megnéztem e szöveget, vagy talán meg se néztem, mert én ezt az eljárást olyan otromba szellemi pofonnak éreztem, hogy hazautaztam, és otthonról, Érsekújvárból küldtem nekik, mármint a szervezőknek egy levelet, hogy megbetegedtem, és betegség miatt nem vehetek részt az utazáson. Pedig hát huszonhárom éves korában ki nem utazik szívesen? Hogyne, nagyon szívesen, ha nem eleve az ő általuk előre megírt szöveget kell majd valahol, Vágsellyén vagy Negyeden vagy másutt a magyarlakta területeken elmondani. Ezt elviselhetetlennek éreztem. Ezzel befejeződött a kapcsolatom a Haladó és Vagyontalan Diákok Egyesületével. Egy évvel később történt egy hasonló, de más előjelű és más témájú esetem. Akkor fejeztem be a tanulmányaimat Prágában, 1934 nyarán. Előzőleg megkeresett egy Váradi Aladár84 nevű magyar közjegyző, vagy ilyesmi volt az illető, aki a Szociáldemokrata Párt vonalán mozgott, és aki Ivan Dérer művelődésügyi miniszter magyar összekötője volt. Azt a javaslatot tette nekem, hogy ők készítenek egy ötkötetes válogatást Masaryk műveiből, s az egyik kötet szerkesztését és fordítását rám szeretnék bízni. Természetesen én Masaryk életművét ismertem, sőt becsültem is. Úgyhogy azt mondtam Váradi úrnak, hogy igen-igen, de hát nekem van egy sajnálatos katonai kötelezettségem, vagyis be kell vonulnom katonának. Oh, azt mi 83 Fried Jenő (1900-1943): Publicista, politikus. A Kassai Munkás című folyóirat főszerkesztője és belpolitikai rovatának szerkesztője. Később a Komintern munkatársaként Moszkvában, majd Belgiumban élt. 84 Váradi Aladár (1890-?): Újságíró, a szlovákiai magyar politika kormánypárti vonulatának képviselője. A Csehszlovákiai Népszava egyik szerkesztője. 1930-tól az Csehszlovák Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Szervezőbizottsága elnökségének volt tagja. Fontos posztokat töltött be a Masaryk Akadémiában. A müncheni döntést követően elhagyta Csehszlovákiát, Londonban a Csehszlovák Nemzeti Bizottság Tagja lett. BOSSY LÁSZLÓ
