Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Gyűlölet helyett megértéssel. Interjú Dobossy Lászlóval
DOBOSSYLASZLO 72 legyen olyan, aki rajzol, népi motívumokat vesz föl, legyen, aki zene iránt érdeklődik és népdalokat gyűjt, és legyen olyan, aki szövegeket jegyez föl. Ki volt a falukutatás eszmei kezdeményezője, a spiritusz rektora? A spiritusz rektor, ha a fogalmat egy személyre akarom szűkíteni, Balogh Edgár volt, ő volt a legaktívabb. A pozsonyiak közül Peéry Rezső, Brogyányi Kálmán, Terebessy János, Boross Zoltán, aki azért számított pozsonyinak, mert ott járt egyetemre. Az érsekújváriak közül pedig főleg Horváth Ferenc, Jócsik Lajos, meg jómagam. Úgyhogy akkor megjelentetett a mozgalom egy folyóiratot, Vetés címmel, s abban mi állást foglaltunk emellett az úgynevezett népi cserkészet mellett, abból kiindulva, amit előbb már említettem, hogy nálunk ez a hagyományos cserkészkedés: kirándulások meg egyebek, eleve nem létezhettek, legföljebb néhanapján elmentünk megkoszorúzni Czuczor Gergely szülőházát Andódra, de hát ilyen poros úton semmiféle nagy kirándulási lehetőség nem volt. Viszont a pozsonyiaknak igen. És még más különbség, hogy tudniillik mi érsekújváriak eleve - nem szívesen használom a szót, de hát - népi származékok voltunk. Ezzel szemben a pozsonyiak polgárok voltak. Tehát amikor mi elmentünk mondjuk Peéry Rezsőékhez, akkor egy nagy-nagy házban gyönyörű könyvtár, képtár gyönyörködtetett, tudniillik az apja főorvos volt. Vagy elmentünk Terebessyékhez, ott szintén. A Terebessy apa egyébként a középiskolában osztálytársa volt Bartók Bélának. És még pár évvel ezelőtt is megkeresett engem az Akadémia Zenetudományi Osztályának a vezetője, merthogy az ő kutatási eredményeiben van egy olyan adat, hogy Bartók Béla legelső nyilvános fellépése közösen volt Terebessy Jánossal. Tudniillik Bartók zongorázott, Terebessy János pedig hegedült. Tehát ő volt az apjuk. Igen. A kérés az volt, hogy ennek nem maradt-e a Terebessy családban valamiféle emléke, ezt keresték. De hát sajnos nem tudtam meg semmit, mert nemzedéktársunk, Terebessy János még a háború előtt az Egyesült Államokba távozott, Terebessy Károly pedig, a fiatalabbik fiú, Pozsonyban éldegélt, nagyon nehezen. A családi javak a háború alatt és után elpusztultak. Az apa sorsa adalék lehet ahhoz, amit mondtam, hogy érzésem és föltételezésem, sőt meggyőződésem szerint akkor ott sokkal jobban tisztelték a demokratikus szabályokat, mint a 2. világháború után. Nevezetesen - ez is adalék - az idősebb Terebessy János a Legfelső Bíróságnak volt tanácsvezető bírája. Igaz, hogy reá olyan ügyeket mértek ki, mint legfelső bírósági tanácselnökre, amelyek többé-kevésbé magyar vonatkozásúak voltak. Például a Tuka-pernek ő volt a tanácsvezető bírája. Tudvalévő, hogy Tuka a szlovák nacionalista irányzatú Hlinka-párt, a Néppárt második embere volt, és a bíróság azzal vádolta, hogy Magyarországnak kémkedett. Elég az hozzá, hogy ezt az ügyet is idősebb Terebessy János tárgyalta, s emlékszem, hogy a tárgyalás előtti időszakban Terebessyt fölidézték a prágai várba elnöki audienciára, és ott irányelveket adtak neki, hogy miként vezesse a tárgyalást. Amiből az a következtetés, hogy úgynevezett koncepciós perek nemcsak a legújabb korban voltak (és,vannak), hanem már akkor is. Mindezzel csak azt akarom mondani - és ez nagyon fontos a következők szempontjából -, hogy a pozsonyi cserkésztársaink általában polgárgyerekek voltak, ami megint csak arra késztetett bennünket, újváriakat, hogy művelődési téren is megpróbáljunk lépést tartani velük. Tehát ez a bizonyos úgynevezett népi cserkészet kétségtelenül érsekújvári kezdeményezés volt. Mert nálunk nem voltak
