Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Pozsony bűvöletében. Interjú Schleicher Lászlóval
magyarságra a materiális életszínvonal emelkedése következtében, ezt egy ilyen kisebbség nehezen tudja feldolgozni. Attól félek, hogy amit a kommunistáknak nem sikerült megcsinálni, hogy „Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát, és nemzetközivé válik holnapra a világ”, ezeknek az amerikaiaknak, a nyugatiaknak sikerülni fog. És az egész magyarság beleolvad az óhajtott Európai Unióba, ahol a magyarság már 1100 év óta benne volt. Most nekünk nem kell bekerülni Európába, mikor mi bent vagyunk. Hát ez egy hülyeség, ez egy újabb ideológiai maszlag. Most annyira anyagiassá vált a világ, mert a kommunizmus elvi ideológiai materializmus volt. De ez, ami most megy végbe, az egy praktikus nacionalizmus. Úgyhogy itt minden csak a pénzen, a haszonlesésen és az üzleten fordul meg. Minden a pénzen múlik, s ha így van, akkor ennek nem lesz jó vége. Egész életében a kultúrának élt, hol látja a kultúra helyét a jövendő világban? A kultúra átváltozott technikává. Most minden a technikán működik. Valamikor ezen dolgoztunk, hogy hegedűn muzsikálni, most minden föl van téve hanglemezre, hangszalagra, diszkre, most a zene áru, meg lehet vásárolni. Nem kell csinálni. Már meg lehet kapni pénzért a művészetet is. A jövőben, ahogy a számítógépre megy minden, már nem kell gondolkodni, a számítógép megold már mindent. Ha a zenét nézem, nem kell, hogy a fiatalság tanuljon zenét. Elég, ha bekapcsolja gombnyomásra az apparátust, ahol már reprodukált formában megkapja a zenét. Nem kell érte gürcölni, gyakorolni és így tovább. Úgyhogy én nem látom nagyon örvendetesnek a jövőt. Eddig is csalódtam, és nem látok szép reményt arra, hogy jobb lesz. Mert csodának kell történnie, hogy valami jó irányba változzon. Mindig az ifjúsággal foglalkozott, mit üzen a jövő század ifjúságának? Elsősorban a cserkészetet kell föltétlenül ápolnia, és azt mai, gyakorlati módon alkalmazni és fönntartani. Mert ez egy iskolán kívüli autonóm szervezet. Ha a cserkészetet továbbra is ápolják, akkor az nemesebbé és erkölcsösebbé neveli az embereket. S akkor a gondolkodásuk is olyan lesz, nem annyira materiális. Nos, ha lelkileg gondoskodnak arról, hogy az erkölcsös élet, a vallásos élet vagy a jellemes élet ideálként fennmaradjon, s ennek következtében szép, klasszikus, művészi dolgok is érdekeljék a fiatalokat, akkor még lehet jövőt teremteni. Ezt üzenem és kívánom, hogy az ifjúság ezt megkapja. Főképp, hogy jó nevelők kerüljenek ki a jövő században, a jó iskola következtében, mert a neveléstől függ a legtöbb. Ha erkölcsös és vallásos szülők, iskolák és tanárok nevelik a fiatalokat, akkor lehet, hogy a társadalom máris jobb lesz. Az erkölcs az, ami jellemessé teszi az embereket. Akik azután szeretettel néznek és gondolkodnak és viselkednek mások iránt is. Köszönöm a beszélgetést és további jó egészséget kívánok Laci bácsinak! Az interjú eredeti változata a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány, Országos Széchényi Könyvtár, Történeti Interjúk Tára tulajdonában található.
