Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
cián is felvetette, s kérte a szövetséges nagyhatalmak hozzájárulását. Később ezt a számot leredukálta 200 000 magyar egyoldalú áttelepítésére, s ezt a követelését a párizsi béketárgyaláson szerette volna érvényesíteni. Erre sem kapott engedélyt. Tehát végeredményben a lakosságcsere-egyezmény volt az egyedüli, ami a csehszlovák külpolitika presztízsét megtudta menteni. Persze győztes hatalom volt a legyőzött Magyarországgal szemben. Ezt Daniel Okáli agresszív magatartásával a maga részéről ki is mutatta. Nemegyszer odamondta: „Miért veszítették el a háborút?! Akkor nem állnánk elő ilyen problémákkal.” De mi, akik az ottani viszonyokat jól ismertük, ki tudtuk ezt a magatartást védeni, s azt lehet mondani, hogy bizonyos mértékben a kezünkben tartottuk a gyeplőt. Azzal fenyegetőztünk, hogy amennyiben nem tartják be a szerződést, s amennyiben atrocitások fordulnak elő, felfüggesztjük a végrehajtást. Erre több ízben 1-2 napra sor is került, s ettől nagyon félt a csehszlovák oldal. Persze a gyeplőt csak addig tartottuk, amíg 1948 augusztusától a dolgok ügyintézése államigazgatási vonalról át nem csúszott politikai vonalra, vagyis a két kommunista párt kezébe. Hogy látja az akkori szlovák lakosság a történtekhez való viszonyát? A történelmi hűség kedvéért meg szeretném említeni, hogy sem a teljes jogfosztottság idején, sem később, az a magyarellenes magatartás, ami a csehszlovák kormányszervek részéről megnyilvánult, nem alapozódott a szlovák lakosság népi tömegbázisára. A magyarellenes intézkedések nem a szlovák néphangulat akaratának kifejezői voltak. Ellenkezőleg, azokat egy szlovák nacionalista csoport képviselte, s az intézkedések ezek felfogását tükrözték. Az intézkedéseket a Tiso-féle fasiszta szlovák államtól átvett hivatali gépezet hajtotta végre szolgai módon, nehogy az új renddel való szembekerülés látszatába kerüljön. Ez alól kivételt képeznek a szlovák népbíróságok. Sajnos ennek a szlovák nacionalista csoportnak (Sztálin-Gottwald, Clementis) a nevelőmunkája később nagyon is beérett és máig ható tényezőként van jelen. Volt-e tudomása Esterházy János esetéről? Persze, tudtuk, hogy Esterházy János az első Csehszlovák Köztársaságban a Keresztényszocialista Párt vezető politikusa volt. A szlovák állam ideje alatt a magyar népréteget képviselte, s a szlovák parlament egyetlen ellenzéki képviselője volt - de a szónak nem a politikai, hanem inkább az erkölcsi értelmében, mert teljes mértékben elítélte a hitlerizmust és a fasizmust. A szlovák parlamentben nagyon sokszor kifejezte azt, hogy ez egy német produktum, amiből mi nem kérünk, mert mi megmaradunk az emberi humánum talaján. Az általa irányított sajtó is ezt a hangot képviselte, s azt lehet mondani, hogy a legolvasottabb újság Szlovákia területén Esterházy lapja volt. Ebbe olyan emberek írtak, mint Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, akik nemcsak hogy írtak, de a szerkesztőségben is benn voltak. Tehát el lehet képzelni, hogy ezek az emberek nem a fasiszta ideológiát képviseleték. 1945 áprilisában Esterházy Jánost a szovjet katonai szervek letartóztatták és a Szovjetunióba vitték. Meggyőződésem, hogy ebben személy szerint Sztálin is közrejátszott, akinek az elképzelésébe nem fért bele, hogy egy fasiszta államban egy magyar gróf antifasiszta és antihitlerista magatartást tanúsítson. De kellemetlen volt ő az új szlovák hatalom részére is, mert hisz a volt szlovák parlamenti képviselők s a szlovák állam vezető tisztviselői mind ott voltak, s szabadon jártak-keltek. Esterházy János pedig mint élő tanú senkinek sem volt kellemes. így került ki a Szovjetunióba. A politikai események akkor olyan sűrűk voltak, hogy neve rövidesen feledésbe is merült. 301 SZABÓ KÁROLY
