Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 280 Ennyire biztosak voltak a dolgukban? Lezárt ügy ez ekkor még nem volt, de az SZNT biztos volt a győzelemben, biztos volt abban, hogy minden magyar középiskolát meg fognak szüntetni. De ez a 6. számú SZNT-rendelet odáig ment, hogy azt mondotta, minden német és magyar istentiszteletet is megszüntetnek, amelyeket 1938 októbere után vezettek be. Érdekes az, hogy nem volt szó a magyar általános iskolák megszüntetéséről. Amikor Krammer Jenő elintézte Novomeskýnél Pozsonyban azt, hogy az érsekújvári gimnáziumban még az egyes évfolyamok 1945 tavaszán tanulmányaikat befejezhessék, azzal tért haza, hogy Novomeský mintegy ígéretet tett arra, hogy minden valószínűség szerint a magyar általános iskolák szeptembertől megfognak nyílni. Térjünk vissza a Kassai Kormányprogramra. Milyen volt a fogadtatása a felvidéki magyarság körében? Óriási felháborodást váltott ki, de a magyarságnak semmiféle szervezete nem volt a védekezéshez, tekintettel arra, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 1-jén feloszlatott minden politikai pártot, így a magyarság érdekeit képviselő Magyar Nemzeti Pártot258 is, melynek vezetője Esterházy János volt. Ennek ellenére megalakult Pozsonyban a volt Magyar Nemzeti Párt képviselőiből, vezetőiből és baloldali magyar újságírókból, régi sarlósokból egy úgynevezett Pozsonyi Végrehajtó Bizottság. Ez a Végrehajtó Bizottság írásban tiltakozott az ellen a Szlovák Nemzeti Tanácsnál és a szlovák kormánynál, hogy a magyarokat egy kalap alá vették a németekkel, mert hiszen az önálló Szlovák Állam alatt a magyarság antifasiszta és antihitlerista magatartást tanúsított. Ebben a tiltakozójegyzékben jelezték azt, hogy ők ezzel kapcsolatban egy emlékiratot fognak eljuttatni a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Közben Esterházy Jánost a szovjet szervek, minden valószínűség szerint a szlovák politikusoknak a felkérésére, letartóztatták és a Szovjetunióba deportálták. Később pedig elvitték Pozsony város vezetőjét, dr. Neumann Tibort259 is a Szovjetunióba. Az emlékiratot tulajdonképpen - amint az a kézírásból felismerhető - Szalatnai Rezső szerkesztette. Az eredeti kézirat az én birtokomban van. A feljegyzés úgy szól, hogy ezt az emlékiratot dr. Neumann Tibor - tehát akkor még nem tartóztatták le -, dr. Czibók János, Szalatnai Rezső és Garzuly Ferenc260 akarta átadni a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, személy szerint Husáknak, aki akkor belügyi megbízott volt. Szalatnai Rezső azt mondotta, hogy Husák nem volt hajlandó őket fogadni, s az emlékiratot válaszra sem méltatták. Az emlékirat egyébként a magyarság magatartását vázolja a fasiszta uralom alatt, és fölajánlotta a magyarság szolgálatait az újjáépítendő Csehszlovákia javára. Aláírói a Pozsonyi Végrehajtó Bizottság261 tagjai voltak, név szerint Stelczer Lajos,262 dr. Neumann Tibor, Garzuly Ferenc, dr. Czibók János, Peéry-Limbacher Rezső, Nyárai-Nemec Miklós, Szalatnai 258 Helyesen Magyar Párt vagy Szlovenszói Magyar Párt. 259 Neumann Tibor (1893-1952). Ügyvéd, politikus. 1932-től 1936-ig az OKP alelnöke volt, majd az Egyesült Magyar Párt (EMP) pozsonyi helyi szervezetének az elnöke. 1938 és 1940 között Pozsony kormánybiztos-helyettese. 1945-ben az EMP más vezetőivel együtt a Szovjetunióba hurcolták és tíz év fegyházbüntetésre ítélték. Élete utolsó éveit szovjet munkatáborokban töltötte. 260 Garzuly Ferenc: A Magyar Párt gazdasági osztályának vezetője volt. 1945-ben Magyarországra települt át. 261 Más források szerint Magyar Végrehajtó Bizottság. 262 Stelczer Lajos (1890-1967): Tanulmányíró és lapszerkesztő. 1918 után az ellenzéki pártok sajtójának munkatársaként működött. A szlovák állam idején a Magyar Párt pártigazgatója volt.
