Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Tartózkodása államérdekből nem kívánatos. Interjú Szabó Károllyal
SZABÓ KÁROLY 276 a gyermeke. Édesapja foglalkozása miatt sokszor járta az országot. Édesanyja mosónő, nagy lélek volt. Kovács Endrével sokszor beszélgettem, már nagyobb koromban. Eszménye, amit Balogh Edgártól kölcsönzött, amit én is magámévá tettem: a közép-európai egyesült konföderált állam. Balogh Edgár reakciósnak tartotta azt az embert, aki nemzeti államokról álmodozott Közép-Európában. Ez volt a Sarló eszménye is, s így Érsekújvárott Berecz Kálmáné is, aki kimondottan németellenes beállítottságú volt s meg volt győződve arról már 1941-ben, hogy a háborút elvesztettük. Ma miként látja a lehetőségét a közép-európai konföderációnak? Lényegében ezt ma is fontosnak tartom. Diákkoromban gyalog bejártam Szlovákiát. A legfelsőbb vezetőséget leszámítva a szlovák emberekben akkor nem volt magyargyűlölet. Akkor még mód lett volna arra, hogy velük együtt teremtsünk meg egy konföderált Közép-Európát. De ma, 1945 után úgy látom, hogy olyan mesterséges módon oltották a gyűlöletet a szlovák és a román népbe, hogy ez az együttélést lehetetlenné teszi. Persze egy etnikai kiigazítás, ha már a lenini elvekre hivatkoznak, igazságos lenne. De ne feledkezzünk mega szlovák nép történelmének tényeiről. 1939-ben kb. 300 ezer csehet távolítottak el irgalom nélkül Szlovákiából. Negyvenkettőben kb. 200 000 zsidót, aztán a németeket, majd a tervek szerint félmillió magyar következett volna, ami szerencsére nem egészen így sikerült. Ezt a más népekkel szembeni viselkedést kiegészíti az, hogy a Szlovákia területén lévő vagyon 50%-a ingyen került a szlovákok kezébe. Ez természetesen rossz lelkiismeretet és ebből fakadóan gyűlöletet táplál azokkal szemben, akiktől ezt elvették. Pontosan hogy került el Pozsonyból Szegedre? Az 1938-as visszacsatolás után bennünket, felvidéki magyar egyetemistákat szétosztottak az akkori Magyarország egyetemein. A Kultuszminisztériumban volt egy elosztó iroda, amely a továbbtanulni óhajtó diákokkal foglalkozott. A Szegedre került felvidéki diákcsoport elnöke Várkonyi Hildebrand246 lett, ő cisztercita szerzetesként a pszichológia egyetemi tanára volt. A másik patrónusunk Sík Sándor247 volt. A Szegedre került felvidéki diákok 90%-a németellenesen gondolkodott, amit Sík Sándor és Várkonyi Hildebrand is nagyon helyeselt (Akkor én még nem tudtam, hogy Sík Sándor öccse Moszkvában van.). Sík Sándor eléggé elfoglalt ember volt, így ő bennünket inkább erkölcsileg és szellemileg támogatott, míg Várkonyi Hildebrand mindent megtett anyagi támogatásunk érdekében is. Ő volt pl. a menzánk tanárelnöke és - én nem szégyellem - még cipőt is vett nekem, meg pulóvert is adott. Ezt nemcsak velem tette meg. Amikor nem tudtam kiváltani a diplomámat - mert vagy 200 pengőbe került, és a télikabátom már a zálogházban volt -, ő kiváltotta és utánam küldte. Én itt, ellentétben korábbi önmagámmal, tudatosan vállaltam, hogy a Felvidéki Magyar Akadémikusok Körének leszek a titkára másfél évig, amíg befejezem az egyetemet. 246 Várkonyi Hildebrand Dezső (1888-1971): Bencés tanár, pedagógus, pszichológus és filozófus. 1929 és 1940 között a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Pedagógiai-Lélektani Intézetét vezette. 247 Sík Sándor (1889-1963): Piarista tanár, költő, műfordító, irodalomtörténész és egyházi író. A 20. század kiemelkedő magyar lírikusa. Elsődleges kutatási területe a barokk irodalma, az újabb irodalom, emellett az esztétika és a verstan.
