Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
BOROSS ZOLTÁN A falujárás tulajdonképpeni célja a falukutatás vagy inkább a felvilágosító kultúrmunka volt? Tanítás és tanulás. Tanítottuk őket és meséltünk nekik, vittük nekik az irodalmat, a népszerű irodalmat, Aranytól a Toldit, vagy vittünk olyan Ady-verset, mint a Fölszállott a páva, vármegye házára... Nagyon tetszett az embereknek és gyorsan felfogták a magyar irodalmat, az elbeszéléseket. Mikszáthot különösen szerették. Mi pedig feljegyeztük tőlük a viseleteket, szokásokat, tájszólásokat, az egyes foglalkozásokkal kapcsolatos magatartásukat. Érted? Hát persze ez eléggé laikus munka volt, mert nem volt rendszerezve. Sok írás maradt meg ebből a munkából és hozzám nagyon sok elkerült, úgy hogy meg is tudtam őrizni többet belőle. Hogy fogadta mindezt a falusi nép? Nagy szeretettel. Senki nem foglalkozott velük. Annyira szeretettel, hogy mikor tábortüzet gyújtottunk a falunak az egyik külső területén és ottan mi elkezdtünk muzsikálni, hegedűvel vagy harmonikával és aztán elkezdtünk énekelni, a falusiak hívás nélkül is odajöttek. Azután ők is mondtak egy dalt, és azt megtanultuk, majd együtt énekeltünk. Meséltünk és a falusi gyerekek is jöttek a tábortűzhöz. De megjelentek az elmaradhatatlan csendőrök is, hogy „mi történik itt”. Akkor kezdődött a magyarázkodás. A hatóságnak nem tetszett a regölés. Ezért az ún. „skolszkij referát”, tehát az iskolaügyi minisztérium illetékes szerve megtiltotta a középiskolásoknak az ilyen akciókon való részvéteit. Mihelyt betiltották és nem lehetett már csinálni, a középiskolások az önképzőkörben kezdtek a népi problémákkal foglalkozni. Minden önképzőkörben először Adyról volt szó. Aztán Szabó Dezsőről, Móricz Zsigmondról. Ez volt a nagy népi triász, Ady, Móricz, Szabó, és ezt vittük magukkal a társadalomba és titkon a faluba is. Ezekkel az írókkal igyekeztünk a kisebbségi társadalomból kiszorítani a parairodalmat. Ezek szerint a prágai egyetemisták vállalták a „kovász” szerepét Pozsonyban is. Szükség volt ehhez a prágai távlatokra, illetve arra, hogy kicsit távolabbra kerüljön az ember a szülőföldjétől? Mi Prágába elég gyakran jártunk, nem volt drága a vasút. Gyorsvonaton másfél óra volt. Pozsonyban a Főnix palotában volta MAKK.21 Most ehhez tudni kell, hogy a Csehszlovákiai magyar fiatalságnak volt egy szervezete, ez volt az ún. Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége, a CSMASZ.22 Akadémikusnak - tudományok elsajátítására szolgáló szervezetnek - nevezték magukat, nem egyetemistának, mert főiskolás is meg egyetemista is volt. Az összes magyar egyetemista diáknak volt a szövetsége a CSMASZ. A szövetségnek voltak minden egyetemi városban szervei: Prágában Magyar Akadémikus Köre (MAKK), Pozsonyban is egy MAKK, Brünnben is egy MAKK. Brünnben volt még egy szerve, a Corvinia.23 A Corviniában voltak a műszaki egyetemi hallgatók. Tehát négy nagy tagból állt a sző-21 22 23 Magyar Akadémikusok Keresztény Köre, 1925-ben alakult Prágában. Fő célja a magyar egyetemisták védelme, keresztény és nemzeti identitásuk megőrzése és fejlesztése. Csehszlovákiai magyar testület, amely a diákegyesület összefogására törekedett. A MAKK tagjai vetették fel létrejöttét az 1926-os prágai diákkongresszuson. 1927-ben alakult meg Brünnben, első elnöke Cottely István volt. Corvinia: A brünni német műegyetem magyar hallgatóinak egyesületeként működött. Kereszténynemzeti szellemiségű szerveződésként jött létre 1919-ben. Szervezeti életére a német diákegyesületek voltak hatással. A Sarló ellenfelének számított.
