Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Losoncról indulva. Interjú Vígh Károllyal
VÍGH KÁROLY 242 mátus papi utánpótlást a Felvidéken. De emellett nagyon érdekes volt, az is, hogy a szegényebb losonci magyar fiúk, katolikusok, evangélikusok többen áttértek a református vallásra azért, hogy teológiára kerülhessenek. Nekem is van olyan ismerősöm, katolikus is, meg evangélikus is, akik áttértek, szegény származásúak lévén a református vallásra, mert anyagi problémával küszködtek, mint én is, ezért nem tudtak Prágába, Brünnbe, Pozsonyba eljutni tanulni, és elvégezték helyette a teológiát, és református lelkész lett belőlük. És mindezt Sörös Bélának lehetett köszönni, aki a teljes csehszlovákiai magyar református egyház támogatását élvezte, de emellett a magyarországiét is, és a nemzetköziét is, úgyhogy a holland reformátusság is kiállt mellette, hogy egy teológiát hozzon létre, úgyhogy hát európai támogatottságot is élvezett. Ami nem volt kevés volt abban az időben, s jó példa arra, hogy lehet eredményesen küzdeni a célokért. Az akkori tanárokra emlékszik? A református teológiai professzorok mindenekelőtt hazaiak és nem külföldiek voltak. Egy ott végzett Nagy Zoltán232 nevű teológus megírta ennek a teológiának a történetét, és azt, ha sikerül, a losonci tanulmánykötetben meg is jelentetem remélhetőleg. Mert készülőben van egy losonci tanulmánykötet a város történetéről, a középkortól kezdődően a most volt 750 éves Losoncig bezárólag. A felekezetek között milyen viszonyok uralkodtak akkoriban Losoncon? Hát, nem volt marakodás. A kisebbségi sors azért jobban összehozta az egyházakat, mint a politikai pártokat. És ezt mi, losonci diákok is tapasztaltuk egymás között, hogy a magyarság mégis csak sokat számított. Például nekem volt egy katolikus lelkész magyartanárom. Az, aki olyan módon tanította a magyart, a nyelvet és irodalmat is, hogy a magyar öntudatot is belénk oltotta. A nevére emlékszik? Molnár Gyulának hívták. Én őt sose fogom elfelejteni, pedig én református vagyok, és a többiek se felejtik el, akik nem voltak katolikusok. Mindig csak dicsérni tudjuk őt e tekintetben. Egyébként ilyen ember volt Scherer Lajos is, aki a losonci gimnáziumban tanított minket. És az A Mi Lapunkat szerkesztette... És az A Mi Lapunknak volt a szerkesztője, amit az állami iskolaügyi hatóságok rossznéven vettek, mert tulajdonképpen ő sem volt csehszlovákiai származású, hanem délvidéki, hát fölfüggesztették az állásából és el is bocsájtották. Na, ekkor történt az, hogy egy delegáció fölkereste Masaryk elnököt Prágában Balogh Edgárral az élen, Boross Duci (Boross Zoltán) és Terebessy János is részt vett ebben a delegációban. Masaryk elnök ezt követően saját maga adott pénzügyi adományt Scherer Lajosnak, miután erről értesült, és intézkedett, hogy vegyék őt vissza a gimnáziumba. És hát ez az akció ugye nemcsak losonci jellegű volt, mert ezzel az országos 232 Nagy Zoltán: Református lelkész. Losoncon végezte teológiai tanulmányait 1934-1938 között, Budapesten szentelték fel. Több szlovákiai és magyarországi településen is szolgált. Emellett egyháztörténeti, egyház-szociológiai írásokat publikált.
