Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Komáromból Kaliforniába. Interjú Hites Kristóffal
helyére, és azok mind felvidékiek voltak, magam is felvidéki, és annyira összeforrtunk az osztállyal, a nyolcadikosokkal, barátsági alapon és ilyen körülmények között, egy bombázás közben a bencés székház pincéjében kellett írni az érettségi dolgozatokat és az érettségi vizsgát lefolytatni. Mivel korábban kellett érettségizni, a befejezés után majdnem minden este összejöttünk. Mindig búcsúztattuk a múltunkat. A gyerekek érezték, hogy nem tudják, hogy hol és hogy fogják befejezni. Sokat elvittek nyugatra a nyilasok, Szálasiék vonultak nyugat felé és vitték a fiatalságot, és engem is behívtak, már az utolsó huszonnégy órában behívtak, hogy csatlakozzak a nyugat felé vonuló hadsereghez, de én a behívómat összetéptem. A mi székházunkban lakott a német hadseregnek a főparancsnoka, aki ott volt az utolsó óráig, míg az oroszok a másik oldalon, a dél-komáromi oldalról jöttek, és csak az utolsó órában ment el. Tehát a német parancsnokságnak az árnyékában megtagadtam, hogy kimenjek nyugatra és menekült vándorló legyek. Itt maradok azok mellett, akik itt vannak, különösen a fiatalok - ötödikesek, hatodikosok, hetedikesek -, és vállalom velük a közös harcot. Körülbelül mennyien voltak a diákok, akiket Kristóf atya akkor érettségiztetett Komáromban? Ott volt valamivel több mint negyven gyerek és körülbelül húsz lány, igazán nem tudom, mert aztán később elvesztettem velük a kapcsolatot. Nagyon érdekes, hogy éppen tegnap, a Déli pályaudvaron találkoztam eggyel ebből az osztályból, a földalatti osztályomból, aki aztán ott maradt. Ő most megy ki Amerikába, és két nappal megelőz engem. Látogatni jön, van neki hová mennie, és várja, hogy térjek vissza, ő Dr. Péley Iván,214 a pécsi gyermekkórház igazgatója. Ő is komáromi? Ő alsószeli, felvidéki, akinek szlovák származású apja, anyja van, a komáromi gimnáziumban elfelejtette szlovák származását, nem is vallotta, s Terovskyról Péleyre magyarosított. A szülei is utána jöttek a felvidéki kitelepítés alkalmával Magyarországra, de már meghaltak. A pécsi gyermekkórház főorvosa lett Ivánból, és most jön meglátogatni Amerikából. Ami érdekes volt az átalakulásban, hogy az oroszoktól féltünk és igazából tőlük volt a legkevesebb félnivalónk, kivéve, amikor átjöttek. Dél-Komárom felől támadtak - a tengerészek rohamcsónakokkal jöttek át a Dunán. A házak közül a templom mellett az első volt a bencés kolostor, amit meglátogattak. Mi ott a pincénkben 300 nőt meg lányt rejtegettünk, különösen fiatalkorúakat, akiket elsősorban kerestek. És úgy bencés ruhában odaálltunk a lépcsőre, és a szerzetesruha előtt meghátráltak. Mi lettünk a leányoknak, a fiatalkorúaknak és a nőknek, a magyar családoknak meg az apácáknak a védelmezői. Én heteken át az apácákhoz mentem át este aludni, hogy védelmezzem őket, mert az első hónapban szabad nőrablás volt. De aztán amikor vége lett ennek a szabadrablási időnek, akkor szigorú fegyelem alatt voltak, nem volt miért félni tőlük. Igazán. Nemegyszer az éjszaka folyamán jöttek hozzám a barátaim, közeli ismerőseim jöt-214 Péley Iván (1928-?): Pozsonyi származású orvos, a komáromi bencés gimnázium volt diákja. Családjával együtt 1947-ben Magyarországra telepítették át. A Pécsi Orvostudományi Egyetem elvégzése után 1953-tól 1993-ig a Pécsi Gyermekkórházban dolgozott. Oktatással is foglalkozott. 1985-ben docensi címet kapott. A Megyei Orvosi Kamara elnöke is volt 1990 után. 221 HITES KRISTÓF
