Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Magyarként a harmincas évek Prágájában. Interjú Göndöcs Lászlóval
ÖNDÖCS LÁSZLÓ 192 Milyen volt a 30-as évek Prágája? A város ebben az időszakban csendes, kellemes hely volt, ékszerdobozhoz hasonlatos szépségével nagyon mély benyomást tett rám. Akkor kerültem Budapest után először egy idegen fővárosba, és ez nagyon hatott rám. Meg kellett ismernem az egyetemi életet, ahol a beiratkozástól kezdve minden cseh nyelven folyt. Szlovákul tudtam, csehül viszont gyengén beszéltem, és eleinte a nyelv miatt voltak gondjaim az előadásokkal. A Károly Egyetem matematika-ábrázoló mértan szakára iratkoztam be. Ugyanekkor került oda egy rimaszombati társam is, Csank István, akit már középiskolából ismertem. A két gimnázium szoros kapcsolatban volt egymással, ők átjártak Losoncra, most így mondanám: bulikra, kis diákkiruccanásokra; ott ismerkedtek meg egymással a rimaszombatiak és a losonciak. Az egyetemen szorgalmasan kellett dolgozni. A gyors beszédű tanárok előadásából eleinte nagyon keveset tudtam profitálni, de egyre jobban figyelve, a szakkönyveket forgatva igyekeztem alaposan elsajátítani a szaknyelvet, hogy minél többet tanuljak, minél jobban megtudjam érteni az előadásokat. Az első félévi kollokvium ugyan döcögve ment, de ezután már nagy lépésekben haladtam előre. A tanárok és a docensek nagyon lojálisán és toleránsán viselkedtek. Azt mondhatom, hogy matematika-fizika vonalon nem is volt olyan tanár, aki valamilyen soviniszta álláspontot foglalt volna el, vagy ilyen szellemben tett volna megkülönböztetést köztünk. Türelmesek, megértők és igényesek voltak. 1934-35-ben például a fizikatanár az utánam jövő magyar hallgatóknak, mikor vizsgáztatott, már azt mondta a vizsgán kiválóan szereplő, pl. Spalek Lórántnak - aki ma is él, és akit Pozsonyból 1945-ben kitettek egy 50 kilós csomaggal, s aki a magyar gimnáziumnak volt a fizikatanára, s később aztán nagy nehezen valahol Késmárkon tudott megkapaszkodni -: „Excelujete jak všichni Maďari!" (Remekel, mint minden magyar!) Ez egy nagyon szép minősítés, amit érdemes megőrizni. Magyar diákként milyen lehetőségek nyíltak a közösségi életre Prágában? Akkoriban a Társadalmi Nagybizottság a Vencel téri Fénix palotában, tán a második emeleten bérelt néhány helyiséget és - ez volt a Magyar Akadémikusok Körének klubja. Ide jártunk, itt jöttünk össze. A menzánk különböző helyeken, különböző minőségű vendéglőkben volt. Fontos megemlíteni, hogy a Társadalmi Nagybizottság teremtette elő egyeseknek a menzalátogatáshoz szükséges anyagi fedezetet is. Támogatta továbbá az életünkben jelentős szerepet betöltő klub fenntartását, újságok, folyóiratok beszerzését; így kialakulhatott egy közösség. A Prágában tanuló magyar egyetemi hallgatók olyan közössége, amely nemcsak társadalmi, tehát ismeretségi, baráti szálakat tudott kiépíteni, hanem szellemi közösség is volt, egy vitafórum, ahol az akkor minket foglalkoztató nagy ideológiai és sorskérdéseket megvitattuk. CD Mi volt a Társadalmi Nagybizottság szerepe? Kik hozták létre, hogyan működött? Ez nem az ifjúság szervezete volt és nem tartozott az egyetemhez sem, hanem a magyar társadalom vezető egyéniségei, politikai pártjai hozták létre. Ha jól emlékszem, egy időben Grosschmid Géza kassai szenátor volt a Társadalmi Nagybizottság elnöke, Janzon Jenő a megbízottja, titkára. Ő intézte a menzasegélyek szétosztását a pozsonyi, a brünni és a prágai egyetemeken, valamint a
