Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 188 Irányulhat vagy már figyelnek is ránk? Nem nagyon akarnak figyelni. De itt jön megint az én lehetetlen és leírhatatlan reménykedő természetem: meggyőződésem, hogy a világot az isteni gondviselés és az emberi butaság irányítja. Ez egy középkori mondás. Az a szerencsénk, hogy nemcsak Beneš és nemcsak a Vasgárda, nemcsak Titulescu és nemcsak Sándor cár, s nemcsak a szabadkőművesek irányítják a világot. Van a háttérben valami láthatatlan erő, amelyik Európa életét az időszámításunk kezdetétől irányítja. Látnunk kell, hogy Krisztus óta az életünk egy meghatározott vonalon halad. Amíg régen a történelem mozgása ciklikus volt, most bizonyos előrehaladás észlelhető. És ez az előrehaladás, szerintem, gátakon és akadályokon bár, de az emberiség fölemelkedését célozza. S azt hiszem, ezzel be is fejezhetnénk eszmecserénket... Beszélgetésünk végén azt szeretném még felvetni, hogy amíg a második világháború kezdetén és alatt, majd utána is az volt az érzése és meggyőződése, hogy keresztútra lépett az ország, és ezt a keresztutat vállalni kell, végig kell menni rajta, most mintha úgy látná, hogy már túljutottunk a nehezén. Hite, meggyőződése, tapasztalata szerint hol tartunk most? A mostani kezdeményezések gyöngéje, hogy kihagyják a számításokból az erkölcsi újjászületés stádiumát. De mindezt intézményesen kellene végezni, persze megkeresve hozzá a legmegfelelőbb embereket. A magyar sajtóval s könyvkiadással kellene kezdeni. Persze nem úgy, hogy az állam csináljon mindent. Elsősorban a papoknak kellene komolyan venni a feladataikat és főképpen pedig Jézus életét, példáját. Nem veszik komolyan. Pedig óriás tanulságok és lehetőségek vannak ebben az életben, ebben a példában. A megpróbáltatások és a szegénység az a legjobb iskola. Jaj annak a fiatalságnak, amelyik kényelemben él. 1964-68-ban a nyugati ifjúsági mozgalmaknak és forrongásoknak is ez volt a lényege. A topis, hanyag öltözetek a szegénység vállalását célozták, a menekülést a konzuméletformából, -szemléletből. Mert a világot a konzumszemlélet teszi tönkre. Az ember nem tétlenségre van teremtődve. Az ősrobbanás, a táguló világegyetem azt példázza, hogy a változás és változtatás lételemünk. Ha az ember ebből kimarad, akkor összezsugorodik, atrofizálódik. És nemcsak az izmok tudnak atrofizálódni, hanem a lélek is. A marxizmusnak, illetve a bolsevizmusnak is ez a végzete: a lélek, a felelősségtudat elhalt benne. Ezt vette észre nagyon okosan Gorbacsov: ha nincs felelősség, nincs szabadság. Ezért én azt mondom, hogy ezt az ún. glasznosztyot maga a sors, illetve hát az élet kényszeríti ránk. A Népszabadságban olvastam erről, a külügyminiszter-helyettesünktől megkérdezték a fiatalok, hogy mit gondol, mi van a glasznoszty mögött? A kényszer, jött a felelet. Nem lehet nem változni, teszem hozzá én. Még minden társadalom összeomlott, ha elvette az emberektől a változás szabadságát, s odatolta nekik a csajka kényelmét. Nálunk sem lesz elegendő a gazdasági jólét, ha nem vesszük halálosan komolyan az etikai újjászületés szükségét. Nem tudok mást mondani. Enélkül nem lesz új Magyarország. Köszönöm szépen a beszélgetést, és kívánom, hogy jó egészségben tudja megvalósítani azokat a célokat, amelyekről a fentiekben beszélt... Most már nagyon kevés a célom, de az emlékezet-szklerózis beállta előtt egykét dolgot azért még el szeretnék végezni. Csakhogy az én koromban már bármelyik pillanatban beidézhetik az embert. Mutatni akartam, hogy hová, de mióta gömbölyű a föld, a keresztények is összezavarodtak, nem tudjuk, hogy fent van-e vagy
