Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Vendégségben Masaryknál. Interjú Boross Zoltánnal
forradalom soraiban exponálták magukat. Például az én falumban volt vagy három- 17 négy ilyen munkáscsalád, amelyek Ózdról jöttek, és azután fölszedték a motyót és elmentek Amerikába. A parasztság viszont stabilan, egy helyben maradt, nem mozdult tovább. Megkezdődött a földbirtokreform. A csehszlovák földbirtokreform jogán azonban a csehszlovákiai magyarság nem kapott semmit sem. A mi környékünkön két nagybirtok volt, a Cibur-féle nagybirtok és a Szentmiklósi. Mindkét birtokot szlovákok vásárolták meg, állami és banki segítséggel. így történhetett meg, hogy a falunak egy része elszlovákosodott. Szomszédságunkban volt a Coburg hercegi uradalom, ennek a területén szervezték meg az első nagy szláv telepeket. Az egyik volt Bottovo, a másik Slávikovo. Ide Árvából hoztak szegény szlovákokat, és azok részére a csehszlovák állam dotációkból építtetett nagyon szép modern lakó- és gazdasági épületeket.8 A magyarság szívébe ékelték be a szlovák telepeket, hogy így az összefüggő etnikumot megtörjék. Ezek voltak a jól ismert kolonista falvak? Kolonisták, akik bizonyos tekintetben jobban tudtak gazdálkodni, mint a mi magyar parasztjaink, mert rengeteg pénzt kaptak. Alácsövezték a területeiket, gépeket szereztek be, villanyt vezettek be a lakásaikba. A szecskavágót sem kézzel hajtották már, hanem motorral, tehát bizonyos szempontból fejlettebb mezőgazdasági kultúrát hoztak magukkal. A mi parasztságunk ehhez a szinthez lassan hozzáfejlődött, mert tanulni tudtak a telepesektől is. Nem kell elfelejteni, hogy nemcsak árvaiak jöttek, hanem csehek is voltak közöttük, néhány olyan család, akik magasabb agrárkultűrával rendelkeztek már Csehországban. Ezt hozták magukkal ide. Milyen volt a magyar-szlovák együttélés ebben az időszakban ezeken a területeken, beszélhetünk-e erről egyáltalán? Hát ez az együttélés - ezt a szót használom - előbb kölcsönösen rideg volt. Mindegyik a saját maga várába bezárkózott, és az érintkezési felület egészen kicsiny volt. Az egyetlen közös hivatalos megnyilvánulás az volt, hogy október 28-án minden államjogilag lekötelezett embernek el kellett menni a templomba, felekezetek szerint a zsidó templomba, a katolikus templomba, a református templomba, ahol kötelező ünnepi istentiszteletet tartottak. A hatalom kiszemelt még jobb módú magyar gazdákat is, akiket felkértek, hogy ezen vegyenek részt. Az egyik elment, a másik nem ment el. Aki elment, arra a lakosság azt mondta, hogy ez már „becsehelt". Ezért csak azok látogatták ezeket az államünnepi eseményeket, akiknek anyagi érdekük szükségessé tette a jelenlétet - tisztviselők, kereskedők, vállalkozók, vagy akiket előadóknak az ilyen közös államalapítási ünnepre kiszemeltek. Kellett-e édesapjának hűségnyilatkozatot tennie? Nem hűségnyilatkozatot, hanem esküt kellett tenni minden állami tisztviselőnek. Ezt ő nem tagadta meg. Édesapám azt mondta, hogy ő kálvinista ember, és ő 8 A Bottovo néven ismert telepes községet Gernyőpuszta és Leánymező nevű majorságokból hozták létre, ahová részben árvái szlovákokat, részben pedig cseh és morva légionáriusokat telepítettek. Slávikovo községet pedig a Kacagópuszta és Csobánka területén létesített kolonista települések összevonásával hozták létre. A korabeli szláv telepítésekről bővebben lásd Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél-Szlovákiában a két világháború között. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008. BOROSS ZOLTÁN
