Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÓ FERENC 174 Mindenesetre utáltuk, s újabb megszállóknak nevezetük a 38 után Felvidékre özönlött hivatalnokréteget, akik ugyanis semmi egyebet nem akartak, csak a zsebüket megtömni. Na, már most ebben a helyzetben természetes volt a kiút keresése. A Sarló és Balogh Edgárék a megváltó kommunizmusban hittek, hogy az majd mindent megold. Én egy pillanatig se tudtam elfogadni az ő naiv hitüket. Ők viszont minket gúnyoltak sokat. Emlékszem, az egyik kommunista fiatal orvostanhallgató reggelenként azzal fogadott a tanulóteremben, hogy na, kis kolléga, hogy van az istenke. Nem fáj a hasa? Csúfolódtak. Mi nem csúfolódtunk. Esterházy Lujza és Rády Elemér például sokszor hevesen vitatkoztak velük, elég gorombán ki-kirohantak a baloldaliság, a forradalmiság, a kommunista fiatalság ellen. Én igyekeztem a vitákat is elkerülni. S távolról sem azért, mert sejtettem, hogy a háború után mi következik, s jó pontokat akartam magamnak biztosítani. Az ilyen fajta számítás távol állt tőlem. Azt előre láttam, hogy Beneš visszajön, mégpedig a kommunistákkal, Sztálin szárnyai alatt. S azt is tudtam, hogy nekünk sokkal rosszabb lesz a helyzetünk, mint amilyen azelőtt volt. Arra persze nem számítottam, hogy kitelepítések lesznek meg ilyesmi. S mire számított konkrétan? 1945-ben, Budapest ostromának az előestéjén, mindenféle kis csoportok készültek a hatalomátvételre, hogyha majd a németeket megverik. Mert azt mindenki tudta, hogy a németeknek kaput. Készültek rá az írók is. Régebbről ismertem Bresztovszky Ede bácsit.169 Ez testvére volt Bresztovszky Ernőnek,170 a magyar szociáldemokrácia egyik jeles publicistájának és vezetőjének. Nos, Ede bácsi egyszer elvitt engem egy ilyen „összeesküvő" gyűlésre, az Alkotmány utcába. Sokan voltunk, ott volt többek között Supka Géza is,171 aki akkor már hoszszabb ideje a magyar szabadkőműves páholy egyik vezető egyénisége volt. Talán éppen elnöke vagy főtitkára. Az országmegváltás közben egyszer csak hozzám fordul, nyilván tájékoztatta Bresztovszky Ede, hogy én „klerikális” beállítottságú vagyok, és megkérdezte: no, és az új helyzetben mit fog tenni majd az egyház? Mondom, azt én nem tudom, nem tudhatom, mert nem vagyok kapcsolatban egyetlen hercegprímással sem, de azt tudom, hogy a hercegprímások általában nem hívei a földreformnak, én meg az vagyok. De ettől függetlenül elmondhatom, hogy a magyar katolicizmus, a magyar katolikus társadalom most fog rálépni arra az útra, amely régóta esedékes számára, a keresztútra. Láttam rajta, hogy elke-169 Bresztovszky Ede (1889-1963): Publicista, szerkesztő, politikus. Nagyváradon született, majd Budapesten tanult szocialista politikus. A fővárosi törvényhatósági frakció tagja volt 1925-35 között. A Népszava munkatársa, a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. A 2. világháború után a Szabad Föld és a Szabad Szó szerkesztője. 170 Bresztovszky Ernő (1882-1922): író, publicista, szerkesztő. Rimaszombati származású, de Budapesten tanult, majd a Népszava főszerkesztője lett. Később több munkáslapot is szerkesztett. Politikai, közgazdasági és társadalomtudományi cikkeket, kritikákat írt. Emellett fordított is, Zolát és Marxot. 171 Supka Géza (1983-1956): Magyarországi régész, művészettörténész, publicista. 1904-ben a Nemzeti Múzeum munkatársaként kezdte pályafutását. 1919-ben egy ideig emigrációba vonult, majd hazatérve újságírásból élt. 1943-ban létrehozta a Szabadság, Testvériség, Magyarság nevű antifasiszta ellenállási szervezetet, amelyből a Polgári Demokrata Párt fővárosi magva alakult. 1949-ben kivonult a közéletből.
