Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
A keresztutat vállalni kell. Interjú Sinkó Ferenccel
SINKÖ FERENC 168 inkon az első nemzeti szocialista párt.158 Ezek jellemző dolgok. A Húsz utca 8. alatt, ahol laktam, a háziasszonyom, pani Doutková azt mondja egyszer nekem: Tudja, Sinkó úr, amikor még fiatal voltam, nagy klerikális nő voltam, állandóan ott térdeltem a Szűz Mária előtt és imádkoztam, de most már nem hiszek Máriában. Az én istenem Masaryk és a Krisztusom Beneš. Tehát a drága jó cseh testvéreink ennyire - hogy úgy mondjam - ott álltak e két szerencsétlen mögött, és elfogadták azt, amit ők Közép-Európában műveltek. Térjünk vissza az Új Élethez. 1935-től, amint említette, Rády Elemér kényszerű távozását követően, ön lett a lap főszerkesztője. Erről az Új Életről lényegében semmit nem tudunk. A pozsonyi Fonod Zoltán159 is csak annyit jegyez meg róla a most megjelent irodalomtörténetében - mérhetetlen fölénnyel -, hogy a szerkesztői és munkatársai tehetségtelen firkászok voltak. Lekezelően ír Pfeiffer Miklósról, Esterházy Lujzáról, Mécs Lászlóról, Rády Elemérről, Sinkó Ferencről, kvázi dilettáns társaságnak minősíti őket, egyetlen kivétel volt köztük, írja, Vájlok Sándor, no hát szóval... Hogyan foglalná össze ennek a lapnak a jelentőségét, mik voltak a főbb célkitűzései? Előbb hadd mondjam el még, hogy a kezdet kezdetén az a katolikus ifjúsági mozgalom állt, amelynek a bölcsőjét Fischer-Colbrie Ágost püspök és Pfeiffer Miklós ringatta. Ez a két pap külföldön tanult, ahogy azt már elmondtam, Pfeiffer Miklós Fribourgban, ott, ahol a szociális enciklikák tanításai kialakultak. Pfeiffer soproni dúsgazdag család gyermeke volt, Fischer-Colbrie a zselízi (ez a Zselíz ott volt, nem messze tőlünk) Brenner-uradalom főintézőjenek a fia. Egy adat Fischer- Colbrie jellemzésére: ő fordította le először XIII. Leó Rerum Novarumát magyarra. Amikor lapként elindultunk, az 1930-35-ös években, az első kiadványunk a Rerum Novarum volt. Ez szimbolikus tett volt részünkről, azt jeleztük vele, hogy a szociális katolicizmus hívei vagyunk. Csakhogy például Pfeiffer Miklós maga is dúsgazdag tőzsércsaIádból származott, az ősei Eszéktől hajtották a magyar marhacsordákat Nürnbergig, s ott eladták. Az édesanyja korán megözvegyült, másodszorra egy tábornokhoz ment feleségül, s a család azt akarta, hogy Miklós legyen a dinasztia folytatója, a nagy családi vagyon örököse. Őt azonban annyira megrázta a család birtokain élő cselédek nyomorúsága, hogy inkább elment Domonkos-rendi szerzetesnek, s élete végéig Szent Tamás szociális tanításainak a terjesztője volt. A család pedig felhördült és nem engedték, hogy szerzetes legyen. Abban állapodtak meg, hogy elmegy civil papnak, tanárnak, mert abban reménykedtek, hogy így idővel püspök lesz belőle. így került, mint fiatal pap Fischer-Colbrie egyházmegyéjébe, s egy darabig a kassai hittudományi főiskolán tanított, aztán az édesanyja alapított egy kanonokságot, és annak az első kanonoka ő lett. Jellemző a szociális gondol-158 Az interjúalany a Csehszlovák Nemzetiszocialísta Pártra gondol, amelynek a nevén kívül semmi köze nem volt a hitleri nemzetiszocializmushoz. 159 Fonod Zoltán (1930): Irodalomtörténész, egyetemi oktató, szerkesztő. Több szlovákiai magyar lap, közte az Új Szó és az Irodalmi Szemle szerkesztője, a Madách Könyv- és Lapkiadó igazgatója. Hosszú időn keresztül a Comenius Egyetem Magyar nyelv és Irodalom Tanszékének az oktatója, egy időben tanszékvezető docense volt.