Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
Aztán 1938-ban megtörtént, ahogy nevezni tetszik, a felszabadulás. A két társadalom, a felvidéki magyarság és a magyarországi társadalom találkozása zökkenőmentes volt? Dehogy, nagyon sok zökkenő volt, akkor derült ki például, hogy óriási véleménykülönbség volt köztünk és az anyaország között a földbirtokreform ügyében. Szabad megemlítenem Alom István nevét, aki bár magyarországi egyetemi ember volt, de azért közénk tartozónak vallottuk őt magát a Magyari professzorral együtt, akinek az a botrányos kiállítása volt, és azt is nagyon nagy szimpátiával néztük és fogadtuk mi, visszatért felvidékiek. Voltak egyéb nézeteltéréseink is, egyebek között megemlíthetném azt, hogy nagy probléma volt az, hogy a 38-as felszabadulás után, amikor újjászerveztük az SZMKE-t, akkor élesen vetődött fel az, hogy ezzel csak a felvidéki területen mozoghatunk-e, vagy pedig jöhetünk-e úgynevezett anyaországi területekre is. Hát a Pataki államtitkárnak144 az volt a véleménye, idézem őt, nem én találtam ki, ha találunk olyan jó bolondot, aki az anyaországi területről is hajlandó vállalni az általunk megszabott utat és követni azt és csinálni, hát akkor csináljátok. Na, mi rögtön találtunk is Mosonmagyaróváron ilyet és ott alakult is egy szervezetünk. Mosonmagyaróváron volt az első olyan anyaországi SZMKE-szervezet, amelyik megalakult és aktívan működött. A neve még mindig SZMKE volt? Akkor már Széchenyi váltotta fel a szlovenszkóit, sőt népfőiskola is lettünk, amelynek a záróünnepségén még botrány is lett, mert Féja Géza tartott egy előadást, egy beszédet, ahol megfenyegette Hitlert, hogy ne csinálja azt, amit csinál, amiből nagy botrány lett, mert még a katonaság is belénk kötött, úgyhogy nem jó szemmel kezdtek nézni bennünket. Aztán az a bizonyos felvidéki szellem, amit sokan emlegettünk, és amiről annyit írtunk, az még sokáig élt, sőt azt is elmondhatnám, hogy még most is él azokban, akik odavalók, mert például a Műszaki Egyetemre mikor odakerültem, én egyből megismertem azt, hogy ki ott a felvidéki, ki pedig nem ez. Mert demokratikusabb volt, lényegesen demokratikusabb volt a gondolkodásmódunk. Nem az elődjeinek érdemeire hivatkoztunk, hanem mindig a sajátunkéra, ezek észrevehető nagy különbségek voltak. Sokat emlegettük aztán azt is, hogy minden kisvárosba megérkeztek az „anyás" értelmiségiek, hivatalnokok, s rögtön kiütközött, hogy óriási különbség volt az anyások és az eredeti felvidékiek gondolkodása között. Azonkívül persze minden helyen voltak egyes személyek, s talán nem mondanám azt, hogy a magyar közszellem volt az ütközőpont, hanem az egyes személyek viselkedése, ami aztán nagyon sok bosszúságot és gondot okozott a mindennapi életben. Kellett egypár év az összesimuláshoz. A nyilas betiltás hogy történt? Volt egy biciklim, pl. azt elvitték, az írógépet, a körzeti írógépet is, és közölték velem, hogy hagyjam abba a szervezkedést. Hát, azt lehetett tudni az SZMKE-ről, legalábbis az ottani SZMKE-szervezetek magyarságáról, hogy ha tapsolt is a német eredményeknek, de semmit nem lelkesedett a hitlerizmusért, s azt kimondottan 144 Pataky Tibor (1889-1953): Kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnöki államtitkár volt a két világháború közötti Magyarországon. 141 VARGA IMRE
