Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 138 kat, és kaptam egy levelet Léváról, Schubert Tódor és a Révai István volt aláírva, amiben ajánlották nekem, hogy megüresedett a lévai körzeti SZMKE-titkárság, vállaljam el és menjek oda. Közölték, hogy mi fizetést tudnak adni, és hogy mi a dolgom, meg miegymás, gondolkodtam, hogy csinálom. Hát, én nagyon sokat meditáltam rajta, van a Csallóközben egyetlen ilyen ferenci rendház, este későn bekopogtam, szerencsétlen ferences barát kétségbe volt esve, hogy kit keresek, és mondom, hogy a templomba szeretnék menni, mert egy számomra fontos kérdést szeretnék eldönteni, hogy most menjek ide, vagy ne menjek. Értelmetlenül nézett a barát, de beengedett a templomba, ott egy jó órát bent töltöttem és ezalatt eldöntöttem, hogy megyek Lévára. Összecsomagoltam, másnap elutaztam. Az ellenőrtársam kétségbeesve kérdezte, hogy ilyen ember vagyok? Mikor a Hanza perspektívát mutat, s te képes vagy itt hagyni, mi az, hogy SZMKE, akkor még a Mátyusföldön nemigen tudtak róla, hogy ilyen is van. így kerültem Lévára. Másnap megjelentem az SZMKE országos vezetőségi gyűlésen és ott azonnal be is iktattak. Lévára fizetett állásba tetszett kerülni? Az SZMKE az a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület volt, amelyik 1923-ban kezdte működését, ekkor hagyták jóvá. Helyi szervezetekkel, körzetekkel rendelkezett. Az alapszabályban ez benne van. Az SZMKE már országos szervezet volt, akkor, mikor én Lévára kerültem, 4 körzete volt már, s mindegyik körzetnek fizetett állású titkára volt. Ez természetesen nem ölelte fel az egész magyarságot, mert pl. a komáromi körzet óriási nagy volt, azt hiszem, a magyarság zöme ott élt. De viszont ott főtitkár volt, és mondjuk elvárta volna az ember ott, hogy kisugároz, és a környezetét szervezi. Sajnos az volt a helyzet, hogy a legkevesebb helyi szervezet épp a komáromi körzetben volt és a legtöbb abban az időben mikor én Lévára kerültem, akkor talán a rozsnyói, meg a kassai környéken voltak a magyar falvakban helyi szervezetek. Ezekben a helyi szervezetekben a magyar kultúra ápolása volt a fő cél. Ebben aztán sok minden benne van, s ezt a hivatalos szervek kifogásolták is, hogy ez minden lehet, meg semmi sem. Nagyon sok helyen a semmi sem volt, mert néha összejöttek, aztán kész volt. Amikor Lévára kerültem, én áhítattal hallgattam, amikor Révai István elmondta, hogy mi volna a feladatom és mit kéne csinálni ott. Én nem is ismertem azt a tájat, én a Csallóközt ismertem jól. A Garam völgyéről, igaz egy-két statisztikai adatot leírtam már, de nem nagyon ismertem, ráadásul még azt is tudtam, hogy az református vidék, úgyhogy már előre számoltam azzal, hogy nehézségeim lesznek, mert eddig a katolikus vonalon tevékenykedtem és onnan ismertek már. A legnagyobb meglepetésem volt az, hogy ebből a félelemből az égvilágon nemcsak hogy semmi nem igazolódott be, de volt olyan református község, ahol a református pap azzal fogadott, hogy Isten hozott, örülök, hogy végre kaptunk egy becsületes, rendes magyar embert, aki sorsunkat éppúgy a magáénak vallja, mint hogyha te is a református esperesünk lennél. Egyébként Varga Imre volt akkor a református esperes, úgyhogy azért célozgatott erre. Amikor elkezdtem szervezni Garam völgyét, hihetetlenül meglepett az, hogy milyen könynyen megy, hát ott volt olyan hét, amikor 10 faluban szerveztem meg az SZMKE-t. Elintéződött az összejövetel, cakk-pakk mindennel és knappul ment. És ott igazán mondhatom, hogy a református papság, főleg ebből a fiatalság, az én korombeliek, azok testtel-lélekkel mellém álltak és segítettek és csinálták és tényleg gondját viselték az ügynek. Nem érdemes megemlíteni sem, hogy egyetlenegy eset volt, amikor azzal jelentettek fel a pozsonyi Társadalmi Nagybizottságnál,
