Molnár Imre (szerk.): "Gyűlölködés helyett összefogás"Adalékok a két világháború közti csehszlovákiai magyar értelmiségi és diákmozgalmak történetéhez - Elbeszélt történelem 5. (Somorja, 2016)
Az első kisebbségszociológiai felmérések. Interjú Varga Imrével
VARGA IMRE 136 teni? Csallóközben egyszer komoly szervezésbe kezdtem, mert ott se SZMKE, se más magyar szervezet nem volt, egyedül a Hanza szövetkezeti boltok terjedtek anyagi haszonért. Egyházkarcsán a plébánost Gálnak hívták, a magyar hadsereg volt katonatisztje volt, aki aztán elvégezte a teológiát, így került Egyházkarcsára plébánosnak. Tőrőlmetszett jó magyar ember volt, olyan, hogy tűzkőnek lehetett volna használni, olyan jó magyar ember volt. Mentem hozzá, s az SZMKE szervezetről kezdtem beszélni, szó nélkül mondta, hogy jó rendben van, beáll és vállalja a harcot. Mondom, de mit szól ehhez a Bubnió püspök, aki neki az egyházi felettese volt. Le van sajnálva a Bubnió, ő nem érdekes, mondta. Ennek ellenére mégis elérte a Bubnió, hogy Gált megakadályozta, hogy nem az SZMKE-t kell csinálni, hanem SZKIE-t kellett szerveznie. Érdekes még, hogy a Prohászka Kör ennek ellenére itt is megjelent, méghozzá azért, mert ebben az időben egyre inkább a szlovákiai magyar értelmiség felé terjeszkedett. Tehát nemcsak az egyetemisták voltak a tagjai? Ott kezdődött. Pfeifferék a kassai egyetemi hallgatókkal csinálták meg először a Prohászka Kört, aztán mindig jobban működött, mindig többet tudott produkálni, mindig többet adott. Ma is pl. nagyon kellemesen gondolok vissza arra, hogy csütörtöki napon volt a Prohászka Körnek az összejövetele, mindig előadás volt, legtöbbször magunk közül valaki, kiválasztott valamilyen témát, a vezetők megvitatták, hogy ez jó lesz, akkor tartott egy előadást, aztán mi élesen megbíráltuk. Én arra emlékszem, hogy a marxizmus legkényesebb problémáit ott ismertem meg. Ennek következtében én jobban tudtam Lenint idézni, mint Jócsik, mert Jócsik csak felületesen tudta, én pedig alaposan áttanulmányoztam. Már odáig mentünk, hogy a Prohászka Kör agyas, jó vitázó készségű embereit kijelölték, hogy te Horváth Ferit figyeled, és ha a Horváth Feri beszél, akkor te szólsz hozzá, te ehhez, te a Dobossy Lacihoz, te a másikhoz, vagyis mindenkinek megvolt a partnere. Hát aztán ezek a partnerek kifogástalanul ismerték az embereiket. Azt úgy tudta előre, hogy mit fog mondani, mert annyira ismertük egymást. Szóval szélesedett a Prohászka Kör, és ráadásul még az történt, hogy a Sarló beállta pártba, a Kommunista Pártnak a szervezete lett, s ennek következtében mint önálló szervezet úgy megszűnt, mint főiskolás szervezet. Ettől kezdve pártszervezetként működött tovább, s nemcsak főiskolások lettek a tagjai, hanem mindenféle baloldali, illetve kommunista pártember is. Ezért könnyű volt támadni, mert azt lehetett mondani, hogy az feladta a magyarság gondjait, ez az internacionalista valamivel törődik, s ezzel gyűjti a szovjet párthíveket. Semmi közünk hozzá. Sajnos nagyon sokat veszített a Sarló ebben az időben. Könnyű volt, megkönnyítette a Prohászka Körnek a dolgát. Én emlékszem, hogy a Prohászka Körnek kezdett tekintélyt szerezni az idősebb generáció is. A szélesebb értelmiségi bázis bekapcsolódásának köszönhetően jó lett az Új É/et.140 Különösen az utóbbi időben nagyon jó és nagyon sok hívet szerzett az értelmiség körében. Talán a kisebbségi sorban indult folyóiratok közül egyedül az Új Élet volt az, amelyik megélte a kilenc évet. A Jóisten tudja felsorolni, hogy hány lapja volt a baloldalnak: egy példány megjelent belőle, és utána megszűnt. 140 Reformkatolikus társadalmi folyóirat, amely 1932 és 1944 között jelnet meg Kassán.
