Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Ásványi László
1945. IV. 25. Autóval szállítanak gyűjtőtáborba: Bodenwöhr-Nabburg-Rennberg.2 Dróttal körülvett mocsaras rét, ahol már rengeteg ember tolong. Németek, magyarok vegyesen vannak. 1945. IV. 26. Délben kapunk először enni, fejenkint egy amerikai egységcsomagot (Breakfast v. Dinner v. Supper). Éjjel szabadon alszunk. Gyakran esik az eső. Az amerikai hadseregben rendszeresítve voltak az egységcsomagok, breakfast, dinner és supper - reggeli, ebéd, vacsora. Ez volt az amerikai katonának a napi élelmezése. Volt benne húskonzerv, sajtkonzerv, puding, négy darab cigaretta, olyan papírgyufa, rágógumi, csokoládé, keksz, ilyenek. Más-más kombinációban, de mindegyikben volt cigaretta, valami édesség, és mindegyikben volt valami tömör ennivaló konzervben, például ham and eggs: tojásrántotta beledarált hússal. Kiváló volt, azt ha az ember megevett egy csomaggal... 1945. IV. 27. A volt katonákat különválasztják. Este autóval visznek tovább: Rennberg-Weiden-Bayreuth-Kulmbach. Ismét egy gyűjtőtábor, ahol több ismerőssel találkozók (Szenei, Pericska, Poór, Gémes). Itt sátorban aiszok, amíg ki nem szorítnak. 1945. IV. 28. -V.1.A kulmbachi gyűjtőtáborban vagyunk. Állandóan jönnek és mennek a foglyok autókon. Nagyon kezdetleges hely. Négy nap után mondhatom végre, hogy megmostam az arcomat. Tudniillik, nem gondoltam arra, hogy egy hét is lesz, amikor nem mosdok. Rettenetes élelmezési helyzet. Vagy egy kilogrammos marhahúskonzervet, vagy félkilós disznózsírkonzervet kapunk egy napra, minden kenyér nélkül. A sátrat másnap lebontják a fejünk fölül. Éjjel az esőben sétálunk. Egyik éjjel ellopják egyetlen közös pokrócunkat, amelyet a Kaposi hadnaggyal, volt századparancsnokommal nagy nehezen kaptunk. Reggel erőszakosan visszaveszem a tolvaj német katonától. Összes csomagomat, egy nagy hátizsákomat már Rennbergben elvették, mert úgy nem fért a rettenetes tömeg az autóra. így egy szál köpenyben kezdtem fogságomat. Közben az órámmal egy nagyszerű üzletet csináltam. Eladtam egy amerikainak 20 egységcsomagért, amiből 5-öt rögtön megkaptam. A 15 másik helyett visszahozta az órámat, mert megállt és a csomagokat nálam hagyta. A többi nem volt ilyen korrekt ember, mert akinél meglátták az órát, már is el vették tőle. 1945. V. 2. Tovább szállítanak nagyobb gyűjtőtáborba. Irány: Kulmbach- Bamberg-Würzburg. Itt sötétedésig állunk az autóval, majd egy ligetben éjszakázunk. Ma még nem kaptunk enni. 1945. V. 3. Utazás tovább vonattal. Egy egységcsomagot kapunk és ezzel útnak indulunk, 80-an egy nyitott vagonban. Würzburg-Aschaffenburg-Frankfurt am Main-Bingen-Bad Kreuznach. Nabburgból fölpakoltak bennünket autókra és vittek egy másik városba, ott már több fogoly volt. Aztán mindig nagyobb és nagyobb tömegbe vittek be. A harmadik nap valahogy összezsúfolódott a dolog, a szállítás is, akkor azt mondták az amerikaiak, hogy a csomagokat tegyük ide le, hogy aztán elhozzák utánunk. Nem láttuk többet, slussz, nekem még csajkám se maradt, amiből enni lehetett volna. Csak 2 Valószínűleg Wernberg-Köblitz nevű helyiségről lehet szó, Nabburgtól 14 km-re északra
