Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Ásványi László
ban beszüntették a hazautazást. Várjuk a további intézkedéseket. így töltöttük el a karácsonyi ünnepeket, nagyrészt Berlinben. Nagyon szomorú ez részemre, mert az első karácsony, amit a megszokott családi körön kívül töltök. Különösen a karácsony este telik nagy egyhangúságban, siváron. Gross Kirsch ba um Az 1944-es karácsonyt ott töltöttem, az olimpiai falu egyik szobájában, Ecser Janival. Aztán újévkor elmentünk Odera-Frankfurtba, ott kellett volna valami magyar csapatnak lenni. Megérkeztünk, és a magyar csapat nem volt, aztán egy volt hadifogolytáborba, Gross Kirschbaumban (Wandern) kerültünk, ami Odera- Frankfurt mellett van. Az egy katonai telep volt, fabarakkokkal, orosz hadifoglyok voltak ott előttünk. Emeletes ágyakban laktunk talán egy hétig, rettenetes hidegben, fűtőanyag nélkül. 1944. XII. 30—1945. I. 24. Gross Kirschbaumban várjuk az elosztási parancsot. Közben idejön a drezdai iskola is. Nagyon szomorú körülmények között vagyunk itt. Semmittevés az életünk. Az ellátás olyan rossz, hogy gyakran éhezünk. Délelőttökre háromórás elméleti foglalkozást iktatunk be. Volt, aki első nap tele lett tetűvel, pedig azt mondták, hogy fertőtlenítve volt a barakk. Körben álltak az emeletes ágyak, szemben velem, az fedezte fel az elsőnek a tetűt, másnap a szomszédja és az így körbe ment - már két ággyal odébb, az már tetves volt, mondom, holnap mink kerülünk sorra. Mire elérték volna a mi ágyunkat, jött a parancs, hogy megyünk el. Hogy minek vittek oda ki minket, nem tudom. Olyan zűrzavar volt, hogy ottan nem csináltunk semmit, csak a tetvek ellen védekeztünk. A terv az szinte naponta változott, ott nem volt igazi szervezés, pedig a németek ezt tudták csinálni; igaz, hogy mink magyar parancsnokság alatt voltunk, de azért a németek dirigáltak. Ez már olyan kétségbeesett kapkodás volt, hogy minek mentünk mink a keleti front, az oroszok közelébe, pisztollyal, legénység nélkül? Hogy ott kik felett kellett volna átvenni a parancsnokságot, vagy kivel harcolni, azt nem tudom máig se. Jött a parancs, hogy azonnal menni kell, már olyan közel voltak az oroszok. Az állomáson ott voltak kikészítve a vagonok, könnyű volt beszállni. A civil lakosság az menekült, batyukkal, de annak egyszerűen nem volt helye, hogy veszek jegyet és beülök. Szabályos verekedés volt, hogy följusson a vonatra, tehervagonba, a csomagok lent maradtak, a családnak az összes értéke, és csak az ember mehetett be. Mink már ültünk a magunk vagonjában, de csúnya volt ezt nézni, rettenetes. Az oroszok már talán másnap ott is voltak Kirschbaumban. Grafenwöhr, Südlager1 1945. I. 25. Indulás a schermeiseli állomásról, ahová gyalog mentünk ki. Schermeisel-Reppen-Frankfurt a. Oder. Itt rettenetes tömeg tolong, amely keletről menekül, mert már az orosz csapatok közel vannak. 1 Südlager nem egy katonai tábor neve, hanem egy településé, Vilsecktől 4 km-re délre
