Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)

Kőrös Zoltán: Előszó

68 kultak a meglévő nagyobb gyűjtőhelyek. A franciaországi amerikai táborokból hazatérők nagy része Mailly-le-Campon keresztül, a többiek München és Poking érintésével jutottak haza. A britek Eselheidét, Munsterlagert és Klagenfurtot vették igénybe ilyen célból. A téli szünet után 1946 tavaszán indult meg újra a hazaszállítás, ekkor a francia táborokból is megkezdődött, mégpedig a strasbourgi elbocsátó állomáson keresztül. A francia szerelvények főútvonala Strasbourgon, Bregenzen, Innsbruckon, Salzburgon, Unzen és Komáromon, egyéb esetekben Münchenen, Passaun, Unzen és Komáromon keresztül vezetett.110

A visszaemlékezőim is többször említettek tranzittáborokat, ahol az elbocsátásukra, illetve a hazavitelükre vártak. A brit kézen lévőek Bocholtot és Borghorstot említették leggyakrabban. Elsősorban azok kerültek ide, akiket az ősz beálltával fedél alá kellett helyezni. Amíg Bocholtban a háború alatt német hadifogolytábor volt, amit később a britek a Displaced person kategóriájú személyek elhelyezésére használtak fel,111 Borghorstban a városban voltak elszállásolva az adatközlőim. Többen közülük mindkét helyet megjárták.

Bevittek Bocholtba, egy fogolytáborba, voltunk ott vagy tízezren. De nem csak mink, magyarok, hanem németek, franciák, mindenféle fogoly. Ott már aztán rendesen kézbe vettek az angolok, mindenkit lemosdattak, befújattak azzal a fertőtlenítővel és ott voltunk egészen 1946 januárjáig. Elég jó sorunk volt, ott már rendesen kaptunk kaját; nem is hogy meghíztunk, hanem visszajött majdnem a súlyunk, ami azelőtt volt. Adtak rendes, tiszta új német ruhákat, felöltöztettek bennünket, mint egy katonát. Ott is maradtunk mindaddig, míg csak haza nem hoztak, rendes szerelvénnyel. Volt ott egy nagy temető, egyhektáros biztos, minden méterre volt egy fejfa, akik ott meghaltak abban a táborban. Ottan a háború alatt nagyon sok katona éhen halt, meg tudom én hogyan. A fejfákon legtöbb az orosz név volt, meg lengyel és francia is. Volt ott egy nagy kúp alakú szobor, azon volt a sarló, kalapács, és oda volt írva oroszul, hogy itten ennyi és ennyi halott van. (Varga Gyula)

Főleg francia meg elfoglalt területekről voltak ott foglyok a németek alatt, az nagyon szigorúan őrzött tábor volt azelőtt. Láttuk a hatalmas drótkerítést, mondták, hogy politikai foglyok voltak ott. Közvetlen a háború után ottan a romántól a franciáig mindenféle nemzetiség volt, kézzel-lábbal mutogattunk egymásnak, de a közös nyelv a német volt, úgyhogy ki mennyit tudott németül, annyit tudott érvényesülni. Még német uniformisban voltunk, a magyarok meg magyarban, minket külön raktak. Akik fölvidékiek voltak, azokat már különválasztották, kimondottan volt egy válaszfal, ahol ők voltak és mi voltunk. Naponta reggel sorakozó volt, névsorolvasás, este sorakozó, névsorolvasás, pedig senki megszökni nem akart. Nem lett volna probléma, mert ki lehetett menni a táborból. Akkor már annyira rendeződött a helyzet, hogy be is járhattunk a városba, Bocholtba, minden további nélkül. Angol

110 Tárcái 1992, 106-107.

111 1939-től a bocholti táborban (Stalag VI F) szövetséges hadifoglyokat tartottak, egészen a tábor 1944. szeptemberi evakuálásáig. 1941-ben és 1942-ben itt több mint 1700 szovjet hadifogoly vesztette életét éhezés és tífuszjárvány folytán. 1944/45 telétől több ezer volt kényszermunkás otthonaként szolgált. 1945. szeptember 10-én több száz magyar fogoly érkezett Bocholtba, szeptember 20-a körül már kilencszázan voltak, később több ezren. 1946. február 24-én hagyták el a tábort, és a Paderborn melletti Eselheidebe kerültek, http://stalag-vi-f.beepworld.de/