Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
60 tam magam és vagy nyolcvan százalékig megértettem. (Kemény József, Heidelberg) A szervezett szórakozás egy másik válfaja a sport volt. Itt elsősorban a futballt kell megemlíteni, amelynek megvolt a potenciálja a játékosok és egyben a közönség szórakoztatására is. A leventék és a fiatal katonák az aranycsapat generációjába tartoztak, és nemegyszer megtörtént, hogy a brit katonai csapatok ellen is sikert arattak. Programok is voltak, előadást tartott a Szabadhegyi cirkusz, zsúfoltságig megtelt a terem. Vagy ha más nem volt, egymást felkerestük, elbeszélgettünk. Ráadásul futballra is elmentünk, az angol katonacsapat játszott a magyar fogolycsapattal, a magyarok 2:1-re győztek. (Kiaszta Zoltán, Borghorst, 1945 augusztusától) Néhány komáromi visszaemlékezőnek biztosan emlékezetében maradtak Czibor Zoltán98 teljesítményei: Ott reggeltől estig ment a futball, mindig kisorsolták, hogy ki következik. Egyszer a szerbek a görögök ellen játszottak, akkor láttam először labdarúgó-háborút. Két vérengző, melegvérű nép, összemarakodtak a pályán a futballisták, a drukkerok meg besegítettek nekik. Mink csak nézők voltunk, elfutottunk, ügyi gyerekek. Egykét nap múlva minket sorsoltak ki, hogy ott a lágerban a nemzetközi meccset játszszunk: komáromi ifik a görögök felnőttcsapatával. Mi fiatalok voltunk, Czibor Zoli egy évvel volt idősebb tőlem. De ő annyira jobb volt mitőlünk, már gyerekkorban kitűnt, egy Isten áldotta tehetség, Isten nyugosztalja. És nagy szélhámos kölök, meg szeretett verekedni is. 16:0-ra vezettünk, én nem is tudom, hogyan tudtunk úgy összejönni, ennyire jók voltak a komáromi gyerekek, nem csak az észak, vagy a dél, a két Komárom együtt - én nem játszottam, nem fértem bele. Zoli rúgta be a tizenhatodik gólt, és a görögök nem bírták elviselni. Egy hatalmas, nagy darab görög mélák, olyan szekrényember típusú, úgy leütötte a Zolit, hogy alig tudtuk felmozgatni. Természetes, hogy ezzel vége volt a meccsnek, pedig még volt hátra tizenöt perc. (Mátrai Antal, München, 1945 kora nyara) A Szovjetunióhoz képest Nyugaton a hitéletnek is jobb esélyei voltak a kibontakozásra. A misékre, istentiszteletekre járásra azoknak volt nagyobb esélyük, akik szabadabban mozogtak, de a fogolytáborok zártabb közegeiben is, ahol a foglyok száma elérte a kritikus mennyiséget, papok is voltak, akik miséket szerveztek vagy szentségeket osztottak ki. Bár az adatközlőim a legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot is említik, a legmeghatóbb emlékek a karácsony ünnepéhez kötődnek: Borghorstban volt egy szép nagy templom, és ott karácsony estén a magyar katonáknak volt az éjféli mise, az is megható volt. (Ásványi György) Csináltunk karácsonyfát a táborban a barakk mellett. Sose felejtem el, isten bizony, őrözték a tábort az amerikai katonák, ketten odaálltak a karácsonyfa elé és angolul elénekelték a Csendes éjt. Sírtunk. (Brezovszky Árpád, Heeslingen) Karácsonyhoz gyónni is elmentem. Mivel nem tudtam annyira németül, hogy elmondhassam bűneimet, erre egy különös módot találtunk ki. A káplánka felmutatta ujjain a tízparancsolat egyes tiltásait, és én vagy bólintottam, vagy tagadtam. 98 Az aranycsapat későbbi zseniális labdarúgóját mint leventét Németországba vitték, ahol először Berlinben, majd Münchenben volt fogolytáborban. Ottani élményeiről és arról, hogy a komáromi fiatalokból álló csapatával mindenkit legyőztek, később maga is mesélt. Vő. Szöllősi György: Czibor. Dribli az égig. Sárbogárd, 1997, 43-47.
