Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
54összesen 740 ezer foglyot.88 A nyugati szövetségesek sokkal kisebb arányban használták fel a hadifogolyerőt, mint ahogyan azt a Szovjetunióban tették, ahol az állam vélt vagy igazi ellenségeinek kényszermunkája hosszú, még háború előtti tradícióval rendelkezett és a szovjet gazdaság egyik pillére volt.89 Az is közrejátszhatott, hogy az angolszászoknak idegen földön nem volt olyan érdekük az embereket munkába hajtani, mint azoknak az államoknak, melyeket a háborús károk közvetlenebbül érintettek (Szovjetunió, Franciaország). így a nyugati foglyok közül sokan egyetlen percig se dolgoztak, még akkor sem, ha erejük volt is rá. A szakirodalom sokféle munkát említ: a megszálló hadseregek laktanyái, üdülői, kórházai körüli teendőket, romok eltakarítását, az utak, hidak, vasutak újjáépítését, a szanaszét heverő robbanószerkezetek összeszedését stb. Ezenkívül hiány volta bányászatban, mezőgazdaságban, iparban, a nyugati fogságot megélt németek 2 milliárd munkanapot teljesítettek, alacsonyabb bérért.90 Kosztolányi Gáspár és Prohászka Marcell rendszeres dolgoztatása inkább kivételesnek számít a visszaemlékezőim között. Ha a hadifoglyokat egyáltalán munkába fogták, többé-kevésbé alkalmi dolgokról volt szó, és a visszaemlékezőim legtöbb esetben önkéntes alapon dolgoztak. Ilyen esetekben általában jutalomként nagyobb porció ennivalót kaptak. Egyszer találkoztam egy illetővel, Jóskának hívták, az benősült Nyugaton. A franciák vitték mindenhova, mindig ahova kellett munkára, úgyhogy elvitték azokba a nagyon veszélyes, mély portugál bányákba. Ügyes, finom gyerek volt és stajgerig vitte, ilyen beosztó volt, rajparancsnok. (Nagy Béla) Még dolgozni is kimehettünk, vittek tőlünk kommandót, és hajókról hordtuk ki a csomagokat. Azért ott is volt huncutság, mert mindig mondtuk, hogy minden ötvenedik csomaggal el kell esni, de úgy, hogy az a sarkára essen és szakadjon szét, abból aztán mindig vihettünk haza. Ott is működött az emberben a gódec. Mindenféle élelmiszer volt benne, szalonna, száraz kenyér, piskóta, csokoládé, öt darab cigaretta, meg bivalytej, úgyhogy annyi embert el tudtak látni. (Papp Imre, Bonn, kb. 1945 áprilisától) Nem dolgoztattak bennünket, de örülhettek azok, akik kimehettek dolgozni, mert azok kaptak főzeléket. Egyszer voltam kanálist tisztítani, és akkor három deci főzeléket adtak pluszba; az nagy dolog volt, fogolytáborban. (Matus Géza, Belgium, 1945. március végétől) Szoktak jönni be hozzánk korán reggel, és ha kellett nekik munkás, szedtek össze embereket. Volt, mikor a kaszárnyaudvarban tisztítottuk a páncélgépkocsikat, vagy egy szétbombázott kanálisrendszert építettek vissza az angolok, oda vittek minket. Az angol katonák is dolgoztak, gépekkel, akkor láttam az életemben először olyan óriási nagy földművelő gépeket, buldózereket, meg hengereket, minden. És aki el volt ilyen munkára véve, az kapott dupla ételt. (Ásványi György, Borghorst, 1945. október végétől) Néhány nyugatos, mint például Kopáčik Štefan, kellemetlen helyzetbe is került: Kihajtottak bennünket a tengerpartra, és ott, ameddig csak elláttunk, csupa holttest. Több mint a felük nő volt. A helyiek elkészítették a gödröket, de senki se 88 Knopp 2009, 243. 89 Stark 2006, 143-148. 90 Tárcái 1992, 34-35.
