Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Patasi Zoltán
218 elmentek. Egy katonatábor volt ott, olyan nagy volt, mint egy nagy urasági udvar, jó bő, és körben az mind kaszárnya volt. Egy nagy teremben voltunk sokan, olyan négyszázan is. Nem tudom, mi volt ottan, mert a végében egy olyan fűrészporos hely volt, ott is voltak ágyak. Először a padláson voltam, szalmán aludtunk, aztán onnan áthelyeztek bennünket a rendes szálláshelyünkre. Két-három hétig voltunk Wurzenban. Egypár napig saját ruhánkban voltunk, énrajtam Bocskai-ruha volt, kék keményszélű gimnazistasapka, három arany csíkkal, mivel harmadik osztályba jártam, és egy DSG jelvénnyel: Dunaszerdahelyi gimnázium. Érdekes sapka volt, tetszett nekem, és ugye a gimnázium, az mégis valamit számított, hogy nem vagyok valami birkapásztorféle. Egyszer egy mankós német vágtatott át a kaszárnyaudvaron, egyszerű falusi emberke lehetett. Hát mit keres ez itt, mankóval? Miért nem küldik haza? Megállított engem, hát csodálkozott, hogy ki vagyok. A kaszárnyában annyiféle nemzet volt, olasz, német, magyar, föltűnő volt neki a sapkám, azt hihette, hogy valami szakaszvezető vagy mi vagyok. Már akkor valamit tanultunk németül, mondom neki, hogy Schule. Azt mondja, wie Schule? Mondom gimnázium. Ungarische?! Hogy magyaroknál van gimnázium? Mondom, hát miért, warum? Néztem rá, te csirkefogó, mit gondolsz, hogy én mi vagyok? Azt mondja, Ungarn: Speck, Wein und Pferd26 és mutatta, hogy a magyar még mindig nyilazik, meg lóháton nyargalászik. Azt hitte, hogy olyan vagyok, mint mikor bejöttek a hunok. Mondom neki, ja, ja, ja, Speck und Wein, de magamban mást gondoltam. A nagy nemzetek nem tudják, hol van Magyarország, törődnek azok mivelünk? így ismertek minket. Aztán elvették a ruháinkat, és helyettük kaptunk német ruhákat. Egy magyar zsinóros kabátom volt, iskolában kaptam, mondom az egyik gyereknek, fogd meg; széttéptük kétfelé, úgy dobtuk el. Hát a gyerek, ugye. Bevittek bennünket egy helyiségbe, mint mondjuk a zsidókat gáz alá, de minket nem gáz alá vittek, hanem fürödni. Ott kaptuk a ruhákat, inget, gatyát, mindent. Egy vastag, sötétebb kék blúzt kaptunk, ezt a Wehrmacht-ruhát, énnekem a szárát úgy kellett kézzel elnyiszálnom, hogy passzoljon. Aztán adtak vászon munkaruhát is, fehér kabátot és zöld nadrágot. Hogy miért adták, nem tudom, azt nem is használtuk. Később, mikor már láttuk, hogy szar az egész, eldobtam, hát mi az istennek az? Apám még otthon csináltatott nekem a suszternál bakancsot - feketén, mert jegyre volt minden, de mivel ismerte az apámat, megcsinálta, drágábban. És a hülye fejemmel nem hagytam meg, pedig még majdnem új volt. Levetettem, úgy, mint a ruhámat is és ott hagytuk. Azt hittük, hogy a frontra visznek. Hogy miért nem hagytam meg, nem tudom - aki meghagyta, okosabb volt. Harminchetes lábam volt, és negyvenkettes bakancsot adtak. Amikor aztán sokat gyalogoltunk, csuszkáit benne a lábam, úgyhogy vízhóiyag volt az egész talpam. Mindjárt a ruhával adták a nyakunkba a bilétát, hogy Ungarische SS Zögling27. Ha az oroszok nincsenek valahol Berlinhez közel akkor februárban, akkor minket még később be is vetnek. A nyilasok, akik eljöttek velünk, eltűntek. Egyszer megyek a kantinba és látom, hogy az egyik ott ül az ajtóban és varrja föl az új rangot. Mikor jött velünk ki, szakaszvezető volt, visszafele meg már őrmester, ilyen cirkusz volt. A nyilasok sokunktól elkérték a pénzt, de nem erőszakoskodva, mert hogy minekünk 26 Iskola. / Milyen iskola? Magyar? / Magyarország: szalonna, bor és ló. 27 Magyar SS-növendék
