Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kőrös Zoltán: Előszó
20 átadtak a nyugati szövetségeseknek, de a kóborlás a szovjet zónában több adatközlőmnek is hosszú időre eldöntötte a sorsát, elsősorban az idősebbekét, akik csak évekkel később térhettek haza a Szovjetunióból. Azt lehet mondani, hogy a legjobb helyzetben azok a katonák és elsősorban fiatal leventék voltak, akiknek sikerült a legkritikusabb időket civileknél tölteni. A német katonák gyakran még a szülőhazájukban is messze voltak az otthonuktól, nem beszélve a szövetségeseikről, akiket gyakran több száz, illetve több ezer kilométer választott el a hazájuktól. Hogy kikerüljék a fogságba esést, sokan hajlandóak voltak kockáztatni, és megszabadultak a dögcéduláiktól és a fegyvereiktől, ideális esetben ki is vetkőztek az egyenruháikból. Németországban a magyarok ebből a szempontból nem voltak kedvező helyzetben, hiszen idegen környezetben mozogtak, sokszor a helyi nyelv ismerete nélkül. Bár a háború utolsó hónapjaiban a hitleri vezetés arra törekedett, hogy mindenkit bevessen, Szálasi segítsége a fiatal leventék formájában több visszaemlékezőm elmondása szerint nemegyszer csak fölösleges teher volt a németek számára, hiszen a fiatalokat a kiképzésen kívül élelmezni, ruháztatni is kellett, és szállást is biztosítani nekik. Bár ezeknek a fiatal fiúknak egy része tényleg átment valamiféle katonai kiképzésen, a felkészültségük a harcra az ellenséggel, enyhén szólva nagyon kérdőjeles volt. Ha nem vesszük figyelembe a katonai kiképzést, tankcsapdák és lövészárkok ásását, a bombázások után keletkezett törmelék eltakarítását, a visszaemlékezőim nem kerültek közvetlen harci bevetésre. Igaz, a legtöbb esetben azzal nem is számoltak a németek, és a leventéket csak közvetetten használták fel. Ha másra nem is voltak jók, egyes fiatal leventék legalább részlegesen helyettesíteni tudták a hiányzó német férfiak munkaerejét. így néhányan a legfiatalabbak közül (például Nagy József) még a front átvonulása előtt civilek között találta magát. Ez a helyzet pedig, vagyis a helyi civilek között bevárni a szövetségesek bevonulását, vitathatatlan előnyökkel járt. Ezek a fiúk ugyanis könnyen polgári öltözethez juthattak, ami nem csak a harcok folyamán növelte a túlélési esélyüket, de lehetővé tette a hadifogság elkerülését is. Jött az amerikai, akkor a Schreiber gazda azt mondja, nicht schiesen, nicht schiesen! No jól van, kijöttünk onnan, akkor azt mondták az amerikaiak, hogy zwanzig minút altes raus, húsz perc alatt mindenki ki a házból. Bemenekültünk az egyik szétlőtt házba, az amerikaiaknak meg ott lett a Schreiberéknél a parancsnokságuk, a falu szélén. (Nagy József, Baierfeld bei Donauwörth, 1945 áprilisa) A legtöbben persze a front átvonulása után kerültek civilekhez. Néhányan saját maguk találtak hozzájuk utat, de voltak olyanok is, akiket a szövetségesek osztottak civil családokhoz. Előfordultak esetek, amikor a szövetségesek megparancsolták a helyi szerveknek, hogy gondoskodjanak a fiatal fiúkról. Néhányuknak, mint például Vendégh Józsefnek, rendszeresen jelentkezniük kellett a szövetségesek szerveinél, vagy mint Posztós Sándor estében történt, a szövetségesek időnkét ellenőrizték a kihelyezett személyeket. Az ellenséges személyzet egy részének civil közegbe való helyezése sokszor magának a helyi lakosságnak is javára volt - azoknak a hiányzó férfiaknak munkaerejét helyettesítették, akik még nem tértek haza, vagy a hazatérésük később sem valósult meg. A gazdánk mondta, hogy a lányát agyoncsapta a gránát, egy fiáról tudta, hogy meghalt, kettőről nem tudott. Mintha az övéik lettünk volna, úgy kezeltek. Dolgoztunk, etettünk, meg takarmányt gyűjtöttünk be, burgonyát kapáltunk. Mikor mentünk el, nagyon sírtak, enni akartak adni, fizetni akartak, meg minden, de nem kértünk sem-
