Kőrös Zoltán (szerk.): Nyugati fogságban. Felvidékiek amerikai, brit és francia hadifogságban - Elbeszélt történelem 4. (Somorja, 2016)
Kosztolányi Gáspár
146 tattak bennünket, kaptunk vacsorát, megyünk Németországba és csak átmentünk a szerelvénnyel a Morva folyón, és slussz, ez volt az egész. Marchegg Bahnhofnál álltunk meg, a lovakat, mindent kiraktunk. Nézem, csak az állomást látom, mást semmit, hát hol van itt Marchegg? Aztán kiderült, hogy az állomás magától a községtől körülbelül olyan másfél kilométerre van. Sose felejtem el, bementünk a faluba, megkerestük a bürgermeistert, a polgármestert. Hager Ferdinandnak hívták. Egy olyan vékonyabb szivart szívogatott, és meg is kínált. Magyarázta, hogy a kultúrházban elfér ennyi ember, a kastélyban meg ennyi; ott gyönyörű grófi kastély is van, Marcheggban. A mi szakaszunknak éppen a Hager lett a házigazdája. A családnak volt egy vendéglőjük, láttam, hogy van ott egy szoba, táncterem, és az egy szakasznak kitűnő, volt hely bőven. Szalma is el volt készítve, de már nem friss, már valakik aludtak rajta, a gyerekek már tetűt is kaptak. Este nagy nehezen lekászolódtunk, levetkőztünk. Marha csikorgó hideg volt, levettem a bakancsot, magamra tettem az összes köpenyt és lefeküdtem. Nem bírtam elaludni. Volt ott egy ablak, ami az udvarra nézett ki, és láttam, hogy valaki söpörte ki belőle a havat. Be volt bugyolálva, gondoltam valami öreg néni, biztos a tulajdonos, vagy valami szolgálónő. Fogtam magam és kimentem, hogy segítek neki. Úgy öltöztem fel, hogy a többiek észre se vették. Kimentem és hátulról megveregettem a vállát. A Gretl volt, a legidősebb Hager lány. Magyaráztam, hogy adja oda a söprűt, majd én:- Was? Das ist mein.- Geben Sie mir anderen.8 Csak pár szót beszéltem németül. Hozott mindjárt egy olyan hótolóféle lapátot, meg egy söprűt, és mondta, hogy arra van a fáskamra, arra meg a vágóhíd, és nekikezdtem hányni a havat. Aztán a kijárati ajtónál megjelent az öreg Hager és kérdezte a Grétitől, hogy mit keres az Ungar ott. A Gréti tiltakozott, hogy ő nem hívott engem, hogy önként jöttem ki.- Komm hier, komm hier!9 - odafordult hozzám a Hager és megint szivarral kínált. Mondtam neki, hogy cigarettát szívok. Adott is egy csomaggal, és azt mondta, hogy fél óra múlva frühstück, reggeli, hogy őnáluk fogok enni. így kezdődött a Marchegg. Aztán kérdezték, hogy milyen családból származók. Mutattam az egyik tablófényképemet, és mondtam, hogy gazdaiskolába jártam - hát bayer, bayerschule...10- Was? Bayerschule?- Bayer - mondom, már bizonytalanul. - Bayer..., Bayer...- Sind Sie Bayer? Aztán látták az aranykalászt, és elkezdtek röhögni:- Nicht Bauer? Röhögtek mint az istennyila, nem tudtam, hogy mit mondtam, a bajort összekevertem a gazdával. Aztán mondták, hogy kóstoljak ott őnáluk. Meg is parancsolta a Hager papa - mert ez után úgy hívtam -, hogy csak náluk egyek. A Hager mama is meg volt elégedve. 8 Mit, ez az enyém. / Adjon nekem egy másikat. 9 Gyere ide, gyere ide! 10 Bajor, bajoriskola. / Mi, bajoriskola? / Bajor..., bajor. / Maga bajor? / Nem gazda?
