Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)
Tóth Károly
TOTH KAROLY 78 - Hát magyarul nem tudsz? - kérdeztem tőle, és akkor már magyarul válaszolt.- Ha megeszed, akkor gyere ide a hátamhoz! Én tégedet ismerlek! - Nem félt magyarul beszélni. Hamar meg is ettem a kajámat, megkerültem őt, és azt mondta, hogy álljak mögéje. Mondta a katonának, hogy világítson felém:- Itt vagy? - kérdezte.- Itt vagyok, de itt ám! Már el se versz innen! - mert már arra számítottam, hogy kapok egy zupát.- Na gondolkozzál addig - azt mondta -, „hogy ki vagyok én! Én téged ismerlek, száz százalékra ismerlek! De hát hiába néztem az arcát. Nem ismertem.- Hagyjál már benne nekem is! - könyörögtem neki, mert nagyon éhes voltam.- Ne búsulj, pajtás - azt mondta -, marad! Kiosztotta a kaját, és lecsapta a konyhának a fedelét.- Akkor hát szervusz, ismeretlen! - mondtam neki.- Rájöttem ám, hogy ki vagy, még azt is megmondom, hol laksz! Fél éjjel a fejemet törtem, hogy honnan ismerlek, aztán éjfél után rájöttem!- Hogyan jöttél rá? - kérdeztem tőle.- Elmondom. De ne oda nézegess! - mert én csak állandóan a kajára néztem. - Mindjárt, mindennek megjön a maga ideje! Amint bemegyünk Sellyéről Királyfára, van a templom fele az út, és van a Vág fele. És onnan megy az út Galánta fele, és te valami harmadik vagy negyedik házban laksz. - így elmondta!- Stimmel! Stimmel, pajtás! - megnyaláboltam. - Jaj, csak már adjál!- Na, várjál még, elmondok neked egy történetet - és már mondta is az évet. - Akkor igen hideg tél volt, és én a sellyei jéggyárnak a fő bevásárlója voltam. Az anyád valamiket adott el, de mondom, igen hideg volt! Kérdeztem tőle, hogy nem mehetnéke be, egy cseppet megmelegedni. Az apád azt mondta, hogy »gyere be, zsidó!« És te, egy kócos lányka és az apád sült krumplit ettetek. Az apátok a széken ült, te ott az ablaknál a pádon, és a lányka a keresztfáinál, olyan kócos hajú lányka. - A testvérem, Luca! De így elmondani annyi év után! - És azt mondja az apád, mert mondtam, »gazduram, igen hideg van, úgy elfázott a gyomrom, nem adna két-három krumplit, megmelegíteni a gyomromat?« Akkor az apád megfogott három krumplit, és azt mondta: »Ne, zsidó, egyél krumplit!« Most meg már én mondom: ne, pajtás, szedj magadnak! De egyre figyelmeztetlek, kiéhezett ember vagy, vigyázz az evéssel! Van elég, tiszta szívemből adom. Örülök, hogy tudok segíteni rajtad. Szedj magadnak, ami tetszik, van ott hús is elég, krumpli is. Van még ott tíz-tizenöt porció, van miben válogatnod! - Mentem is. Aztán már amikor én is nagyjából elmeséltem, hogy miken estem át, elmondta, hogyan került a légióba: ő is átszökött. Aztán nézkedtem a kondérba, és mondtam neki, hogy milyen jó volna megrakni vele a sajkát:- Nem tehetnék reggelire abból még magamnak?- Édes pajtáskám, az már másnapos. Azt már nem lehet megenni.- Mi?! Onnét felnyalnám! - mondtam neki.- Na éppen ezért mondtam, hogy vigyázz, mert te egy igen kiéhezett ember vagy!- De ha megyek be a szobába, még van ilyen, mint én, fogja kérdezni, hogy nem-e hoztam valamit, hát üresen menjek?- Na én nem bánom, vihetsz. De reggel ne gyere, amikor a rendes reggelikiosztás van - mert csak egy kis darab fekete kenyér, egy csepp lekvár, vagy kis szafaládé volt -, majd én csinálok neked olyan reggelit, hogy megnyalod a szá-
