Kőrös Zoltán (szerk.): "Muszkaföldön". Felvidékiek visszaemlékezései a szovjet hadifogságra - Elbeszélt történelem 3. (Somorja, 2015)

Kőrös Zoltán: Előszó

42 pőállomások előtt bebocsátásukra várniok, sőt újabb jelentések szerint a csehszlo­vák hatóságok teljesen elzárkóznak ezek hazaengedése elől.” A választ több mint két hónap múlva az új miniszterelnök, Tildy Zoltán kapta meg V. P. Szviridov SZEB- elnökhelyettestől, amiben az állt, hogy az illetékes helyről nyert értesülések szerint a volt miniszterelnök aggályai nem felelnek mega valóságnak, mert hamisan infor­málták őt.31 Az 1946. július 29-én kezdődött párizsi békekonferencián a magyar delegáció a hadifoglyok ügyében két módosítást szeretett volna elérni. Azon kívül, hogy a béke­­szerződés tervezett szövegébe a hadifoglyok hazaszállítására vonatkozó „mihelyt lehetséges” kifejezés helyett a „jelen szerződés aláírása után hat hónapon belül” kifejezés kerüljön be, azt is el akarta érni, hogy a trianoni határon kívül lakott, de a háború idején a magyar hadseregben szolgált, majd fogságba esett személyek hát­rányos következmények nélkül térhessenek vissza lakóhelyükre. Sajnos a magyar érdekeket nem sikerült érvénybejuttatni, így a békeszerződés az eredeti megfo­galmazásban került aláírásra, mely szerint „a magyar hadifoglyok mihelyt lehetsé­ges hazaszállítandók a hadifoglyokat visszatartó egyes hatalmak és Magyarország között erre vonatkozólag kötött megállapodások szerint.”32 A külügyminisztérium hadifogolyosztályát vezető Pokorný Hermann 1947. április 10-én írt bizalmas tájékoztatója szerint a bukeresti, belgrádi és prágai magyar kül­képviseletek utasítást kaptak, hogy az ottani kormányoknál puhatolózzanak, vajon hajlandók-e az 1938 utáni Magyarországhoz volt csatolt területekről származó és ott lakó magyar hadifoglyokat az átvételi állomásokon (Focsani, Máramarossziget, esetleg Csap) fogadni és hazaszállítani - itt csak a románok mutattak hajlandósá­got, Belgrádból és Prágából nem érkezett válasz.33 Sz. Ny. Kruglov belügyminiszter A. J. Visinszkijnek, a SZU külügyminiszter-helyet­tesének 1947. május 23-án írt levelében azt kérdezte, hova irányítsák az olyan hadifogolytáborokban tartózkodó magyar nemzetiségű hadifoglyokat és internálta­kat, akik bevallásuk szerint más országok állampolgárai. A levél szerint a 16 620 ilyen fogolyból 3703 vallotta magát csehszlovák állampolgárnak.34 T. F. Filipov, a GUPVI parancsnokának 1947. augusztus 29-én írt jelentése sze­rint „a magyar hadifoglyok és internáltak repatriálása a nemzetiség ismérve alap­ján folyt, tekintet nélkül az állampolgárságra, azzal teljes megfelelésében a magya­rok repatriálásáról szóló minisztertanácsi határozattal. A SZU Külügyminiszté­riumának 7004/bsz. számú értelmezése szerint azonban a Magyarországra való telepítés csak a volt magyar hadsereg tagjaira és a magyar állampolgárságú magyar nemzetiségű internáltakra vonatkozik, illetve a más nemzetiségű, de magyar állampolgárságú hadifoglyokra és internáltakra, akinek állandó lakóhelye a jelenlegi határokon belül Magyarország területén van. ASZÚ MVD ezzel az indok­lással összefüggésben adta ki 1947. július 10-i, 430. számú utasítását, amelynek értelmében a Magyarországra való hazatelepítés, egyezően a SZU MVD 1947. évi 00516. sz. parancsával, nem vonatkozik azokra a magyarokra, akik más államok 31 Uo. 382-385. 32 Varga 2006, Dokumentumok, 587. 33 Uo. 424-425. 34 Uo. 435-436.

Next

/
Oldalképek
Tartalom